Mit mondana ma Andrássy gróf a magyarokról? – interjú

Odze György nevét jól ismeri a magyar olvasóközönség. A budapesti születésű egyetemi tanár diplomataként bejárta a fél világot, ám saját magát elsősorban írónak tartja. Számos regény, próza, műfordítás, publicisztika, önéletrajzi ihletésű történet fűződik a nevéhez, a június 8-án kezdődő Ünnepi Könyvhéten személyesen is találkozhatnak vele az érdeklődők. Érdemes volt című legújabb könyve a napokban jelent meg a hazai könyvesboltok polcain, új regénye apropóján beszélgettünk az íróval.

Már a könyv megjelenése előtt kiderülhetett az olvasók számára, hogy az osztrák-magyar kiegyezés időszakában játszódó history-fictionről, azaz történelmi fikcióról van szó, melynek főszereplője Andrássy Gyula gróf. Mennyire történelmi és mennyire fikció az Érdemes volt?

Nem akartam egy sokadik, hagyományos történelemkönyvet írni, amelyben a tények dominálnak. A regény megírásakor az a cél vezérelt, hogy mélyebben is bemutassam a legfontosabb karaktereket az adott korszakból, mert hiszem, hogy a történelem igazi megismeréséhez ez elengedhetetlen. A valóságos eseményeken kívül hozzáadtam a saját fantáziámból eredő történeteket, amelyek a róla megjelent újságcikkek, leírások, emlékezések alapján jellemzőek lehettek Andrássy grófra. Hogyan beszélt, hogyan köszönt, mivel töltötte az idejét, amikor nem dolgozott. Ezek nincsenek benne a történelemkönyvekben. Ha úgy tetszik, kiegészítettem a történelmi tényeket fikciós elemekkel.

Honnan erednek a fikciós részek a könyvben? Mondhatjuk, hogy ezek sugallatok?

Ez a jó szó, sugallat, én is ezt szeretem használni. Van is egy számomra kedves anekdota Einsteinről, ha úgy tetszik, ez egy magyarázat arra, hogy miért írtam meg így ezt a regényt.

“Einsteint egyszer megkérdezte az egyik tanítványa, miért alakult így a világ sorsa. Nem tudjuk, hogy így alakult-e, felelte Einstein. Mindenesetre mi azt hisszük, hogy így alakult.”

Ezzel a fenti mondattal teljesen egyet tudok érteni. Olyan ez, mint amikor belépünk egy szobába, ami meg van világítva, és azt hisszük, hogy mindent látunk. De ha bekapcsolunk egy zseblámpát és benézünk olyan helyekre is, amik addig rejtve maradtak, az egész szoba másképp fog kinézni. Andrássy gróf egyébként régi mániám, jelentős alakja a magyar történelemnek, aki véleményem szerint nem kapta meg a neki járó elismerést.

Az egyik leghíresebb budapesti utat róla nevezték el…

Így van, de ha megkérdezünk száz embert, Andrássy Gyuláról azt fogják mondani, hogy nem ismerik. Kossuthról tudják, hogy nagy forradalmár volt, ami részben igaz is, Széchenyit is tudnák, hogy igazi nagy ember volt, de Andrássyt alig ismerjük, legfeljebb annyit tud róla a szűkebb közönség, hogy Ferenc József feleségének, Sissynek volt a szeretője. Ezzel szemben az én szememben egy igazi reformer volt, egy rendszerváltó miniszterelnök, aki meglátta az ország előrehaladásának a lehetőségét Európában. Való igaz, hogy Deák Ferenc volt az osztrák-magyar kiegyezés atyja, de a gyakorlati megvalósítás már Andrássy nevéhez fűződik. Azt is csak kevesen tudják róla, hogy a miniszterelnöki pályafutásának a végén európai politikussá vált, ő lett a monarchia külügyminisztere.

És mit tudunk meg a regényből Andrássy gróf magánéletéről, Erzsébet királynéval való kapcsolatáról, amelyről sok pletyka keringett akkoriban?

Nagyon komoly kapcsolat volt kettejük között.

Ez mit jelent pontosan?

Andrássy nős volt, egy nagyszerű asszonyt vett feleségül, de – ez az én sugallatom – beleszeretett Sissybe. Nyilvánvalóan volt szexuális kapcsolat is közöttük, amellett sokszor találkoztak, beszélgettek, társai voltak egymásnak. Erzsébetet tizenhét évesen választotta feleségének Ferenc József, köztudottan nem volt jó a házasságuk, Andrássy mellett tudott igazán kiteljesedni. Meggyőződésem, hogy lehet egyszerre két embert szeretni, mindkettőt másért, de bizony lehetséges. Érdekességként jegyzem meg, hogy Ferenc József is tudott a felesége és Andrássy gróf kapcsolatáról, mégis támogatta a magyar politikus tevékenységét.

A budapesti Centrál kávézó volt Andrássy gróf egyik kedvenc helye, szívesen és gyakran jelent meg ott. A kávézó még ma is működik. Mit mondana a mai Magyarország helyzetéről, kilátásairól a gróf, ha leülnénk most vele egy kávéra?

Andrássynak meglehetősen rossz volt a véleménye a korabeli társadalomról. Azt vallotta, hogy a magyar ember nem kreatív, hagyja magát sodortatni az eseményekkel, ódzkodik az újtól, nem hajlandó felvállalni egy új gazdasági életformát, amit a monarchia nyújthat.

Andássy Gyula gróf ma azt mondaná, hogy van egy része a magyar lakosságnak, amely Európa felé húz, a másik része pedig egy maradi, kelet felé húzó, lusta Magyarország, amely nem hajlandó változtatni, neki minden jó úgy, ahogy van. Miközben már évtizedek óta látjuk, hogy ez a keleti vonal nem visz előre.

A kötetben megjelenik egy újságíró, Völgyes Ernő, aki a Pesti Napló kiemelkedő újságírója volt akkoriban. Miért pont ő szerepel a regényben?

Személy szerint az újságírást tartom az egyik legfontosabb szakmának a világon. Az újságíró tart tükröt a társadalom felé. Sőt, tovább megyek, mindaz, amit világnak nevezünk, azokból a hírekből áll össze, amit az újságíró megír. Magam is űzöm ezt a hivatást, régebben tanítottam is újságírást és meggyőződésem, hogy a hírek és a vélemények együtt alkotnak egy világképet. Völgyes Ernő idejében nagyon színvonalas volt a sajtó, merészen fogalmaztak az újságírók, ő az a személy a könyvben, aki tükröt tart magának Andrássy grófnak is.

A könyv a napokban megjelent, ilyenkor mit csinál az alkotó, pihen? Diplomataként Odze György bejárta a fél világot, az olvasók jól ismerik a történeteit, és nehezen hiszik el, hogy mostanában “csak” otthon ül és élvezi a csodás tihanyi panoráma látványát egész nap.

Való igaz, egész életemben városi ember voltam. A diplomáciai pályafutásom során éltem Delhiben, Londonban, Pekingben és Helsinkiben, 2011-ben döntöttem úgy az akkori feleségemmel, hogy nyugodtabb helyre költözünk, közel a természethez és Tihanyt választottuk. A írói szellem és elme azonban örökké mozgásban van.

Tehát már tervben van egy újabb könyv megírása…

Nagyobb lélegzetvételű írás jelenleg nincs tervben, de novellák, újságcikkek igen. Ami mostanában leginkább foglalkoztat, az az öregkor és az ezzel kapcsolatos társadalmi normák. Hetvennégy éves vagyok, azt mondják, ez az élet utolsó harmada. Magamon is érzem a generációs különbségeket, például mi teljesen más tempó szerint éltük az életünket, mint a mostani fiatalok. Azt látom, hogy egyre nagyobb a szakadék a generációk között. Nem szabadna elfelejteni, hogy az idősebb korosztály kezében ott van az értékes tapasztalat, amit nem azért nem adunk át, mert nem értik a fiatalok, hanem azért, mert úgy tűnik, nincs is rá igényük.

Odze György Érdemes volt című regénye már országszerte kapható. Az íróval az Ünnepi Könyvhéten személyesen is találkozhatnak az olvasók a Vörösmarty téren, 2023. június 11-én vasárnap 13 órakor, a 76-os pavilonban.