Nők milliói rajongták, férfiak milliói irigyelték
Ő volt a némafilm korszakának legnagyobb férfisztárja, a "latin szerető", akiért a romantikára vágyó nők milliói rajongtak és akit férfiak milliói irigyeltek - száztíz éve, 1899. február 6-án született Ramon Novarro.
José Ramon Gil Samaniegos apja jómódú fogorvos volt Mexikóban - olvasható a Távirati Iroda összefoglalójában. A család a forradalom elől menekült Los Angelesbe, ahol Ramon énekes pincérként, kabarészínészként, zongoraleckék adásával és fűszeres segédként tartotta el magát. A csinos fiatalember a film világával egy moziban jegyszedőként került kapcsolatba, majd hamar felfedezték az ügynökök. Az amerikaiak számára kimondhatatlan és a moziplakátokon túl sok helyet elfoglaló nevét megváltoztatták, s 1918-ban már kamera elé is állt Ramon Novarro. (Ő maga Navarro akart volna lenni, de a gépíró hölgy hibáját soha nem tudta korrigálni.)
Évekig kis szerepeket kapott, napja csak 1921-ben virradt fel, amikor A sejk fia című, Rudolph Valentino főszereplésével készült film bődületes sikert aratott. A receptet minden stúdió másolni akarta, s lázasan kezdtek kutatni hasonló típusú színészek után. A Metro is "felfedezte" az addig parkolópályán veszteglő Novarrót, s ráosztották A zendai fogoly főszerepét. A propagandagépezet villámgyorsan szupersztárt kreált a mexikói fiatalemberből - aki a "latin szerető" címre áhítozók közül az egyetlen valóban latin származású színész volt.
Novarro legnagyobb sikerét 1926-ban a Ben Hurban aratta, a sokmillió dolláros produkcióban az ő mindent megmutató kosztümére költötték a legkevesebbet. Népszerűsége addig soha nem látott csúcsokra hágott: rajongóklubjaiba milliók léptek be, stúdiója Valentin napon üdvözlőkártyát küldött minden nőnek, aki levelet írt neki, az utcákon olyan "titkos" térképeket árultak, amelyek lakóhelyét tüntették fel. A 17 szobás, Lloyd-Wright tervezte villa mellesleg valóban érdemes volt a figyelemre: futurisztikus alumínium csőbútorokkal, art deco műtárgyakkal rendezték be, az uralkodó szín a fekete, a fehér és az ezüst volt - a vacsoravendégek is csak ezekbe a színekbe öltözve ülhettek le a fekete tapétába burkolt, fekete szőnyeggel borított étkezőben az asztalhoz.
A kellemes hangú Novarro azon kevesek közé tartozott, akik át tudták menteni magukat a hangosfilmbe is. Először egy francia katonát alakítva szólalt meg a filmvásznon, 1932-ben Greta Garbo, 1933-ban Myrna Loy partnere volt. Csillaga azonban megfakult és 1935-ben lejáró szerződését nem újították meg. Ő nem esett kétségbe, ügyesen befektetett vagyonából ezután is fényesen élt, s immár csak azért vállalt szerepeket, hogy lekösse magát - írja az MTI.
A mélységesen vallásos Novarro, aki még pályafutása csúcspontján is fontolgatta kolostorba vonulását, sosem tudta elfogadni homoszexualitását - a nők bálványa ugyanis a férfiakat szerette, bár ezt érthető okokból nem verték nagydobra. A lapok címoldalára utoljára halálával került fel: 1968. október 30-án házában gyilkolta meg két alkalmi partnere, akik - nem létező - elrejtett pénzének titkát akarták kiverni belőle. A botrány természetesen visszamenőleg is beárnyékolta karrierjét, egy nekrológja így fogalmazott: "Ramon Novarro tragédiája az, hogy ilyen filmes tapasztalattal a háta mögött sem ismert fel két rossz színészt..."
