Nincs csapó kettő – POSZT: ünnep és árnyak
A POSZT már nem csak a színházról szól, holott itt, Pécsen osztják talán a legrangosabb szakmai elismeréseket. Nem véletlen, hogy a fesztivált egyre inkább áthatotta a kultúrpolitikai küzdelem is, amely gyakorta hangos, mérges és rosszízű vitákba torkollott. Az idei rendezvénysorozatot azonban másfajta szellem mozgatta: a szervezők egyrészt nyitni akartak a nagyközönség felé, ami kétségkívül dicséretes és utóbb sikeresnek bizonyult törekvés, másrészt a korábbi évek vitáinak résztvevői mintha letették volna a fegyvert, legalábbis afféle tűzszünet állapotában lennének; vannak azonban, akik szerint ez már azon is túl van, mindaz, ami a POSZT-on történt, már maga a megadás.
A Fekete György vezette Magyar Művészei Akadémia (MMA) ugyanis 250 000 forintos pénzdíjakat is biztosított a díjazottaknak, s ezzel, szinte lopva, rátelepedett a rendezvényre. Schilling Árpád rendező például, akinek egy előadását meghívták a kísérő programba, nem ment el. A távolmaradását azzal indokolta, hogy semmilyen formában nem kívánja legitimálni az MMA-t. „Azért nem mentünk el, mert azt gondolom, hogy egy előadás, sőt maga a művészet sem olyan fontos, mint az igazság. Hiába átgondolt, kritikus vagy provokatív egy előadás, az csak egy előadás, egy múló pillanat, ami képes elfedtetni velünk, hogy cselekednünk kell. Büszke vagyok-e arra, hogy visszautasítottam a meghívást? Nem. Nem öröm az, ami van. Káröröm se, semmilyen” – ezt írta a Facebookon.
A kísérőprogramokon azonban ez az alapkonfliktus nem érződött.
Az idei POSZT-on is, miként az elmúlt 16 évben, a színházi előadások mellett a közönségtalálkozóké volt az egyik főszerep.
A Nemzeti Színház előtti pódiumszínpad a fesztivál minden napján várta az érdeklődőket az ingyenes programra. Itt mások mellett Csákányi Eszter, Thuróczy Szabolcs, Pogány Judit, Udvaros Dorottya, Vörös Róbert, Hámori Gabriella, Szulák Andrea, Kováts Adél, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Gothár Péter, Szente Vajk és az író Závada Pál előtt telt meg a nézőtér. A közönségtalálkozó hivatalos beszélgetése után a nézők is feltehették kérdéseiket, dedikáltathattak és közös képet készíthettek a művészekkel.
Csákányi Eszter és Thuróczy Szabolcs együtt szerepelt a POSZT egyik fesztiválprogramjában, Pintér Béla Titkaink című darabjában, de nemcsak erről beszéltek, hanem a televízió varázsáról is. Csákányi Eszter, a Terápia című HBO-sorozat dr. Fischer Ágnese a Mácsai Pállal való közös munkáról, a forgatás körülményeiről és a pszichológusnő karakterének életre hívásáról is mesélt. Elmondta, hogy ebben a szerepben a hiteles játék titka számára mindössze annyi volt, hogy ugyanazzal a tisztelettel, szeretettel és őszinte érdeklődéssel beszélgessen a kamerák előtt a sorozat dr. Dargai Andrásával, mint a civil életben Mácsai Pállal.
Thuróczy Szabolcs és Csákányi Eszter Pintér Béla Titkaink című darabjában
Thuróczy Szabolcs, aki szereplője az Aranyélet című sorozatnak is, egyebek mellett arról beszélt, hogy a színház és a tévésorozat varázsa összehasonlíthatatlan.
„A színházban az az adott pillanat létezik – mondta –, amiben éppen benne vagyunk. Nincs sem csapó kettő, sem három… Csapó egy van, és ami utána jön, annak tökéletesnek kell lennie. Ettől színház a színház, ott és akkor kell a maximumot adni a nézőnek, aki eljött, fizetett érte, hogy valami felejthetetlent kapjon. Akárhányszor játszom estéről estére ugyanazt a szerepet, mindig megvan az a kellemes bizsergés, és száz százalékkal tudok beleállni akár ezredjére is ugyanabba a karakterbe. A színház nem ismeri azt a szót, hogy rutin. Az Aranyélet egy új kihívás, a közönség is teljesen más, és a munkafolyamatok is, de borzasztóan élvezem.”
Ami Pintér Béla zseniális előadását, a Titkainkat illeti: Csákányi és Thuróczy is több figurát kelt életre a darabban. Csákányi Eszter számára ez nagy kihívás volt:
„Miután meghalok dr. Szádeczky Elvira pszichológusként, eltelik pár perc, amikor már Pánczél elvtárs szerepében egy férfit kell alakítanom. Nem volt egyszerű a feladat, de Pintér Bélától a legjobb instrukciót kaptam. Azt mondta: Eszter, ezt most úgy játszd, hogy én a papádat lássam a színpadon. Azonnal megértettem, és tudtam, hogy mire gondol, hogy mit vár. Apám, Csákányi László halála után szinte minden személyes holmiját megőrizte a család, így azok a szemüvegek is ott pihentek a fiókomban, amiket nap mint nap hordott. Pintér megkért, hogy válasszak egyet közülük, és viseljem a próbák és az előadás alatt. Ez nagyon sok erőt adott, és a mai napig rajtam van, amikor Pánczél elvtársat alakítom a színpadon.”
Pogány Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja arról beszélt, hogy idén lesz 73 éves, és mindennap játszik.
„Ez így megy a pályám kezdete óta, most már kicsit fáradt vagyok. Nagyon keveset alszom, ezért azt érzem, hogy sokkal többet éltem már, mint egy hozzám hasonló korú ember. Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenért, és ha most kellene elmenni, elégedetten távoznék a Jóistenhez, mert rengeteg szépségben volt részem” – mondta, majd megejtő szerénységgel beszélt önmagáról, holott munkásságának egy-egy szeletét valószínűleg mindenki ismeri. Anélkül hogy bármelyiket kiemelnénk, a rá jellemző emberség egyik megható példája, hogy rabok százaihoz juttatta el a színház varázsát, amikor a börtönök sötét falai közé vitte a Pedig én jó anya voltam című előadást. És számos nagyszerű szerep, hatalmas siker ellenére Pogány Judit mégsem tartja magát igazi színésznek.
„Szerintem egy igazán jó színésznő nagyon figyelemfelkeltő. Vagy azért, mert gyönyörű, vagy azért, mert nagyon csúnya, és természetesen mindezek mellett oltári jó az, amit a színházban csinál. Én mindig jelentéktelen nőnek tartottam magam, nem voltam se szép, se csúnya, de a színpadot mindig imádtam, és igyekeztem a maximumot nyújtani. Ma is ugyanazzal az izgalommal lépek fel a színpadra, mint életemben először.”
A POSZT-on ezúttal a Magyar Versmondók Egyesülete fennállásának 25. évfordulóját is megünnepelték, mások mellett olyan fellépőkkel, mint Müller Péter Sziámi, Molnár Ferenc Caramel, Gerendás Péter, a Kávészünet zenekar, Nagy-Kálózy Eszter, Olt Tamás, Fehér Tibor, Takács Bence Ervin, Huzella Péter, Pregitzer Fruzsina. E rendezvény a modern vers sokféleségét volt hivatott bemutatni, s a számos nagyszerű pillanat mellé ide is jutott egy különlegesen megható: egy siket díjnyertes versmondó Arany János csodálatos versét, a Családi kört jelelte el.
Kováts Adél és Rusznák András a Futótűz című darabban
A Családi kör, persze, valóban csodálatos. De mitől is jó egy vers? Erre Kemény Lili költő igyekezett válaszolni: a jó vers az, amelyre nem mi találunk rá, hanem a vers talál meg minket. A jó vers a lélek tükre: éppúgy a szerelmeseké és a szomorúaké is. Ahogy Kemény Lili mondta: „A jó vers éppen attól jó, hogy minden olvasó számára befogadható-átélhető.”
Azonban a POSZT mégiscsak a szakmáról szól, s a versenyprogram összeállítói (Árkosi Árpád rendező és Kovács Dezső kritikus) ezúttal tényleg a legkiválóbb előadásokat hívták meg. A versenyprogram darabjai között szerepelt Závada Pál: Jadviga párnája, Kálmán Imre: A chicagói hercegnő, Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél, Wajdi Mouawad: Futótűz, Radu Afrim: Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan, William Shakespeare: III. Richárd, Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig, Anton Pavlovics Csehov: Apátlanul (Platonov), Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Maxim Gorkij: A mélyben, Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő, Ivan Viripajev: Részegek, Mohácsi István–Mohácsi János: A falu rossza és Wéber Kata: Látszatélet alkotása. E programból szakmai és közönségzsűri választotta ki a díjazottakat. Egyikük, Kováts Adél, akit a Radnóti Színház Futótűz című előadásában nyújtott alakításáért ismertek el, azt mondta: „Kiragyogni csak egy igazán jó csapatból lehet.”
A 17. POSZT díjazottjai
A legjobb előadás: Mesél a bécsi erdő – Örkény Színház
A legjobb rendezés: Székely Kriszta (Nóra – karácsony Helmeréknél) – Katona József Színház
A legjobb női főszereplő: Ónodi Eszter (Nóra – karácsony Helmeréknél)
A legjobb férfi főszereplő: Trill Zsolt (III. Richárd) – a Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös produkciója
A legjobb női mellékszereplő: Für Anikó (Mesél a bécsi erdő) – Örkény Színház
A legjobb férfi mellékszereplő: Nagy Viktor (Apátlanul ([Platonov]) – Katona József Színház, Kecskemét
A legjobb 30 év alatti női színész: Sodró Eliza (A falu rossza) – Weöres Sándor Színház
A legjobb 30 év alatti férfi színész: Gyöngyösi Zoltán (III. Richárd)
A legjobb színházi zene: Kákonyi Árpád (Mesél a bécsi erdő)
A legjobb koreográfia: Bodor Johanna (A chicagói hercegnő) – Budapesti Operettszínház
A legjobb írói és dramaturgi munka: Wéber Kata és Boronkay Soma (Látszatélet) – Proton Színház (Trafó)
A legjobb jelmez: Ignjatovic Kristina (Mesél a bécsi erdő)
A legjobb díszlet: Ágh Márton (Látszatélet)
A legjobb fényterv: Yuri Kordonsky (A mélyben) – Kolozsvári Állami Magyar Színház
A közönségzsűri díja: Kocsis Pál (Apátlanul ([Platonov])
A Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díja: Harsányi Attila (Kivilágos kivirradtig) – Miskolci Nemzeti Színház
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata által alapított alkotói díj: Szerémi Zoltán (A falu rossza)
A MASZK Országos Színészegyesület és a Mozaik Művészegyesület díjai
A legjobb férfi alakításért: Kocsis Pál (Apátlanul ([Platonov])
A legjobb női alakításért: Kováts Adél (Futótűz) – Radnóti Színház
A Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díja az idei Nyílt Fórum legjobb színművének: Znajkay Zsófia: Rendezői változat
