Amikor az emberi ostobaság veszélyesebb, mint egy bolygópusztító meteorit
A Netflix legújabb sikerfilmje görbe tükröt állít a populista politikának és a tudománytagadó tömegeknek is.
Sorra dönti a nézettségi rekordokat a Netflixen Adam Mckay (Alelnök, A nagy dobás) legújabb, sztárokkal telepakolt szatírája, a Ne nézz fel. A hihetetlen, több mint 150 millió órányi megtekintés nem csak annak köszönhető, hogy olyan színészek adták a nevüket a projekthez, mint Meryl Streep, Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, vagy éppen Cate Blanchett, hanem annak is, hogy egy olyan aktuális témát dolgoz fel a film, amire nagy szüksége van napjaink társadalmának. A közel két és fél órás alkotás ugyanis a tudomány tagadása mellett az abban tevékeny szerepet játszó média és politika felelősségéről sem rest beszélni.
Ez akár még fontos szerepet is betölthetne a koronavírus-járvány idején kialakult, az észérveket és tudományos tényeket a legtöbb esetben félremagyarázó oltásellenes csoportok meggyőzésében. Az üzenet azonban valószínűleg pont azokhoz nem jut el, akikhez kéne.
Mindez pedig ahhoz vezethető vissza, hogy a rendező, korábbi filmjeihez hasonlóan rendkívül elfogultan áll a témához. A film ugyan számításba veszi azt a tényt, hogy a társadalom egy része nem magától vált tudománytagadóvá, – ebben ugyanis a megfelelő oktatás hiánya, a tudományos világ komplex, sokak számára nehezen befogadható kommunikációja és a közösségi média által kreált véleménybuborékok is szerepet játszanak – de meg sem próbálja megérteni a másik felet, egyszerűen csak kioktatja. Ezzel pedig csak tovább súlyosbítja napjaink amúgy is polarizált diskurzusát.
Fotó: NIKO TAVERNISE/NETFLIX © 2021
A történet szerint Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) és Dr. Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) csillagászok kutatásaik során felfedeznek egy bolygópusztító üstököst, amelyről megállapítják, hogy rövid időn belül becsapódik a Földbe. A kutatók a média és politika segítségével megpróbálják figyelmeztetni a polgárokat a veszélyre, azonban süket fülekre találnak, így szinte biztossá válik az apokalipszis. Ezen katasztrófafilmbe illő történeten keresztül azonban számos olyan területet körbejár a film, amik ténylegesen megbéklyózzák napjaink diskurzusát.
Szatírának indult, valóság lett belőle
Kezdjük a politikai kommunikáció leegyszerűsödésével. Meryl Streep Orlean elnökén keresztül a rendező összetéveszthetetlenül egy Trump-hasonmást helyez az Egyesült Államok vezetői székébe, aki – mint ahogy Donald Trump a koronavírus-járvány kezdetén – magasról tesz a tudományos tényekre, a krízisben pedig csak a lehetőséget látja hatalmának kiszélesítésére. Ezt a hasonlatot erősíti az elnök környezetében fellelhető nepotizmus, és a politikai kommunikáció milyensége is. Ahogyan az is, hogy a tudományos eredményeik miatt pozícióba került, tudásukat az emberiség szolgálatába állító szaktekintélyek helyett a jól csengő high-tech úttörőkbe helyezi a bizalmát, akik mögött sok esetben nem állnak valódi eredmények, csupán a konzumidiotizmus hatására tudtak hírnevet szerezni.
Fotó: NIKO TAVERNISE/NETFLIX © 2021
A politika mellett természetesen a média is megkapja a magáét: a könnyed, szórakoztató hírekből profitáló médiának ugyanis nem érdeke, hogy a társadalom tömeghisztériába forduljon a dermesztő tudományos felfedezés hatására, ezért az üstökös helyett a celebekről és azok magánéletéről szól minden híradás. Annak érdekében viszont, hogy a látszatot fenntartsák, vissza-visszahívják a műsoraikba a Leonardo DiCaprio által megformált tudóst, azonban a „sztárlét” megkorrumpálja az életét a tudomány oltárán feláldozó szakembert. Ennek megértéséhez nem kell messzire mennünk: a koronavírus-járvány alatt számos olyan kutató volt, aki az egyre ijesztőbb – ezzel együtt egyre „kattintékonyabb” – bemondásaikkal szereztek hírnevet.
A legnagyobb pofont mégis a társadalmunk kapja a filmtől. Ugyanis a Zuckerberg-galaxisban létező, igazság utáni világ (post-truth era) polgárai képtelenek szembesülni a saját halálos ítéletükkel, és az összefogás helyett a megosztottságba menekülnek.
Senki nem gondol arra ugyanis, hogy a társadalmi konszenzus a politikát is a tevékeny cselekvésre késztetné, és akár még a meteor becsapódását is megelőzhetné. Könnyebbnek tűnik ugyanis viccet csinálni a próféták jövendöléséből, elterelni a gondolataikat az egyre közelgő ítéletnapról, vagy épp az önpusztításba menekülni.
Film vagy eszköz?
Az átütő közönségsiker ellenére a filmes szaklapok elég vegyes érzelmekkel fogadták Adam McKay legújabb filmjét. Ennek oka, hogy a direktor sokszor rendkívül öncélúan játszik a karakterekkel és a poénokkal, melynek hatására a néző nem tud igazán elveszni a cselekményben, inkább csak szörnyülködő katasztrófaturistának érzi magát. De ami a legfontosabb, hogy ha levesszük a társadalmi üzenetet, a Ne nézz fel nem igazán működik filmként. Néha zavaróan össze-vissza van vagdosva és a filmzenék is sokszor teljességgel oda nem illőek.
Fotó: NIKO TAVERNISE/NETFLIX © 2021
A legnagyobb erénye egyértelműen az, hogy görbe tükröt mutat napjaink társadalmának, politikájának és trendjeinek. Ezt pedig könnyen fel tudja kapni a tömegkultúra, a populista rendszerekkel szemben álló ellenzék pedig fel tudja használni a mondanivalóját. Társadalmi szempontból tehát rendkívül fontos alkotás Adam McKay legújabb filmje, még akkor is, ha stílusa miatt sokaknak nem is fog átjönni az üzenet, és filmként sem tekinthető korszakos mesterműnek. A szatíraként induló film pedig bizonyára sokakat rá fog ébreszteni arra, hogy amit korábban paródiának gondoltunk, az ma már sok esetben a szomorú valóság.
A film előzetese alább tekinthető meg:
(Kiemelt kép: Netflix)
