Nagy Feró: Nem én támadtam a rendszert, hanem a rendszer támadott engem

Idén 75 éves lett Nagy Feró, aki 30 éves kora után lett az egyik legismertebb magyar rockzenész, és mire tényleg sikeres lett, már 40 is elmúlt. Nagy Feró a nagy generációval együtt kezdett el zenélni, az Illés, az Omega, az LGT kortársa volt, és akkor futott be igazán, amikor zenekarával, a diszkózenét is játszó Beatrice tagjaival megismertette az AC/DC zenéjét. Az együttesből hirtelen botrányzenekar lett, működésük ráadásul pont egybeesett a punk korszakkal, ezért a Beatricét az irányzat hazai képviselőjének kiáltották ki. Azt mondják róla, ami mostanában történik, az Feró jutalomjátéka, celeb lett, rádió, tévéműsorokban jelenik meg, és nincs már sok köze ahhoz a Nagy Feróhoz, aki korábban volt.

Milyen volt a fügepálinka, amit Orbán Viktortól kapott?

Nem ittuk meg, csak megkóstoltam. Még a Kossuth-díjat várom, azt mellé fogom tenni. De azt még nem kaptuk meg. Az egy szobor ugye? Nagyon szívesen bemegyek, és jattolgatok, meg minden. A pálinkát a gyerekeimnek hagyom.

Azt mondta egy interjúban, hogy a legelején, amikor elkezdte ezt a celebeskedést, nem volt egyszerű, de „nekünk fontos embereknek meg kell mutatni a fontatlanoknak, hogy mi vagyunk”. Ki a fontos ember? Ki számít annak a celebvilágban?

A 21. századnak az elején az egyik legfontosabb embertípus az influenszer, akit lehet követni, lehet olvasni, és akkor ő elmondja, hogyan kell gondoljam azt, amiről nem ugyanazt gondolom, amit ő. De szerintem ez a befolyásolás nagyon fontos. Ha a világhálót végignézed, akkor ott csak ilyenek vannak. Ezek a fontos pontjaink az életünkben, hiszen ezek nélkül nem tudunk élni.

A Kossuth-díj után kapott hideget-meleget. Eljutott a „nemzet csótánya” az állami kitüntetésig. A rockerség ugyebár egyfajta lázadás, most már nem lázad. Régen így képzelte el a pályáját?

Tévedés lenne azt gondolni, hogy az ember nem fejlődik. Ha lázadsz valami ellen, és az a valami nem szűnik meg, de mindenképp gyengébb lesz, akkor már nem lázadsz. 

Mi az a gyengébb? És mi az, ami kezd tendálni afelé, amit szeretne?

Mindenképpen ez egy megfelelőbb rendszer. Mert reggel öt órakor nem visznek be a rendőrök kihallgatásra. Egy Kossuth-díjast csak nem visz el a rendőr. De elviheti. Az a lázadás nem a rendszer ellen szólt, hanem a világ ellen, hogy a világ miért ilyen bolond, miért ilyen hülye? Miért nem veszi észre, hogy valami fontosat közlök a világgal?

Úgy érzi, nem hallgatják meg?

Nem hallgatnak meg.

Fotó: Dimény András / 168.hu

Most a politikára gondol, vagy a fiatalokra?

Aki szeret engem, az megpróbálja megérteni. Sokkal egyszerűbb lenne olyanokat írni, mint a »nyolc óra munka, nyolc óra pihenés…«, mert az azonnal működik. Nem én támadtam a rendszert, hanem a rendszer támadott engem. Igazából abban nőttem fel, eszembe nem jutott, hogy az engem majd pofán vághat. Mondtam, hogy az igazság szerintem úgy lenne, hogy… és azt mondták, hogy jó, akkor gyere be, és a rendőrségen kaptam 2-3 pofont. Egyszer még az őskorban megállítottak bennünket az úton fegyveres emberek, és a Miklóska Lajos megszólalt a hátsó ülésen, hogy »ez jogtalanság, ez igazságtalanság!«. Mondtam neki, te hülye vagy, miről beszélsz, ott a kezében a jog, nem látod, ha meghúzza a ravaszt, akkor nekünk annyi. Meg az igazságnak is. Szóval utált engem a rendszer, bár a végén már próbálkozott, mert kaptam egy ifjúsági díjat is. Szerintem azért, mert zseniális volt, amit csináltam a „Garázs”-ban. Azt egy ország hallgatta, a második leghallgatottabb műsor volt. És mi történt? Szép lassan leépítették a műsort, pedig máig működhetne.

Azt mondta, „nehogy már egy nálam tehetségtelenebb mondja meg nekem, hogy mi a rock and roll, és mi az, amit el lehet vállalni”. Valaki megpróbálja megmondani, hogy mit csináljon?

Öregebb fószerek mondják, hogy ez már nem a rock and roll. Én nem tudom megmondani, mi a rock and roll. Én úgy érzem, hogy a rock and roll a korlátlan szabadság, ami persze nincs túlzottan terhére a társadalomnak, mert ha terhére van, akkor a társadalom kinyír téged.

Fotó: Dimény András / 168.hu

Ez a Beatrice, ami most van, ez már nem a régi Beatrice.

Ez a zenekar körülbelül 25 éve van nagyjából együtt, közben egy gitárost kicseréltünk, mert kiköltözött Ausztriába.

A fia dobol benne, ugye?

Igen, ő a dobos. Egész életemben kerestem egy jó dobost.

És most kinevelte magának a jó dobost.

Igen, csináltam egyet. De ő nevelte ki magát. Soha nem erőltettem, hogy doboljon. Ő döntött így.

Ő a legkisebb?

Igen, ő a legkisebb, 30 éves. Itt lakik az utcában, sokszor átjön ide és gyakorol a mai napig, mert úgy gondolom, hogy egy zenekar meg egy zenész attól zenész, ha gyakorol. Erre fel kell készülni, mint az iparban bármi másra.

Fotó: Dimény András / 168.hu

Milyen volt a covid? Ha jól tudom rengeteg koncertje maradt el?

Igazából 70 koncertünk maradt el tavaly. Szerte az országban, meg Erdélyben és Felvidéken is. Az első három hónapra önkéntes karanténba vonultam, nem mentünk sehova. Eleinte nagyon tetszett a dolog, mert itt a kertben, meg a ház körül nagyon sok munka van, és negyede kábé annak is elmaradt. Utána elkezdett hiányozni a dolog, és alig vártam, hogy tényleg legyen valami vakcina. Tavaly szeptember végén covidos lettem, forgattuk a Keresztanyut, és leállítottak a forgatást, mert kiderült, hogy két ember covidos, az egyik Ganxta Zoli, a másik én voltam.

De én öt nap alatt túl voltam rajta. Fáradt voltam nagyon, egyfolytában feküdtem, de öt nap után jobb lett. Egy hónap múlva már nem voltak tünetek. Aztán ami jutott, azzal beoltattam magam rögtön. Nem véletlenül próbálok rábeszélni mindenkit arra, hogy oltassa be magát, mert aki nem oltatta be magát, az előbb-utóbb elkapja ezt a betegséget. Ne bízzon senki abban, hogy nem. Amikor gyerekek voltunk, minket folyamatosan oltottak, vagy bekaptuk a Sabin-cseppeket egy kanálban, eszünkbe nem jutott, hogy nemet mondjunk rá. Ha azt merte volna mondani a szülő, hogy nem, kijött volna érte a rendőr. Kötelező volt és kész.

Egyetértene azzal, hogy kötelezővé tegyék?

Nem tudom, már új világot élünk, és az emberek sokszor túlértékelik a szabadságot. Azért hagyjuk meg azt a lehetőséget, hogy az emberek eldöntsék. Mindenesetre, ha én be vagyok oltva, akkor engem már túlzottan nem zavar, ha más el fogja kapni. Sok barátom beoltatta magát, addig dumáltam nekik. De nem értem, hogy valaki miért lesz saját maga ellensége?

Demeter Szilárd miniszteri biztosként „a magyar könnyűzene nemzeti hagyományokon alapuló megújítását” tűzte ki célul.

Ez jó, mert akkor lehet, hogy én is benne vagyok.

Érzi-e már ezt, és hol a helye benne?

Igazából egész életemben népzene-rajongó voltam, ezt kevesen tudják rólam. Nagyon sok Ricse-nótánál visszaköszön a népzene, még a New Musical Express is azt írta, hogy olyan városi népzene az, amit mi játszunk. A fenéket, egyszerű punkzene volt. Bízom benne, hogy ha állami szinten már gondolnak erre, akkor előbb-utóbb jó lesz. Nem nagyon ismerem a munkásságát, és talán azt is mondhatnám, hogy nem vagyok rászorulva arra, hogy segítsenek.

Fotó: Dimény András / 168.hu

Mi a titka a Ricsének? Annyi zenekar széthullt az elmúlt évtizedekben, a Beatrice hogy maradt meg?

Nem tudom. Ilyenkor mindig az istenre nézek. Szoktam vele vitázni, hogy: »Te figyelj, én nekem még kell ezt csinálni?« A mai napig meg akarok újulni. Ez az egyik legnagyobb hibám.

Lehet, hogy pont ez a titka, a folyamatos megújulás.

Sok a külföldi zenekar, amelyek kedvenceim, nemcsak a Black Sabbath, hanem mondjuk a Colosseum, és ott van a Queen, ott volt a világ legjobb énekese. Ez a mérce. Ha mi ezalatt teljesítünk, akkor nem olyan jó. De falubálokon, a városi napokon azért mindig telt házak vannak.

Tervek?

Nagyon szeretném, ha most ősszel meg tudnánk tartani, és jól sikerülne a nagy előadásunk, a »Fero 75«. November 7-én lesz a Nemzeti Színházban színészekkel, és annyit elmondhatok erről, hogy ez egy olyan színházi koncert lesz, ahol a zene kőkemény rockzene, ami a színészettel keveredik. Például Koncz Gábor megjelenik a színpadon, és Incze Józsi is. Vannak színész barátaim, akiket nagyon szeretnék, ha ott lennének. És játsszuk el, hogy is volt ez anno.

Az életéről szól?

Igen. Eszerint fűztük fel a nótákat. Kétszer egyórás darab lesz. Szóval, remélem, hogy a covid nem akadályozza meg ezt az előadást. Talán nem jön a negyedik hullám. Vagy nem lesz olyan durva.

Ki írja, ki rendezi?

Én csinálok és találok ki mindent. Egyszer elkezdtek írni rólam egy könyvet, és abban én voltam a legszebb, legjobb, legokosabb. Mondtam, hogy nem, nem, és nem. És akkor írtam magamról egyet, ami 1983-ig szól az életemről. Gondoltam, hogy folytatom, de azóta se folytattam soha, mert nem érek erre rá. De ez a könyv azért tetszik nekem, mert nem egy profi írta. A profi írás csak akkor nagyon jó, ha olyat ír, amit el is hiszek.

(Kiemelt kép: Nagy Feró. Fotó: Dimény András / 168.hu)