Mindig lyukas a szívem...

Akad, aki ideálrombolást, bálványdöntést emleget, mások az internetszabadság és a tömegkultúra diadalát. Mert egy ambiciózus irodalmár közreadott a Facebookon a magyar irodalom történetéből negyven szerelmes históriát, s ezekben megjelentek fura, erőszakos, pusztító személyiségek is, ön- és közveszélyes alkotók is, félreértett feleségek, kokottok és költők, s ezzel a szerző valóban túlterjeszkedett a tankönyvek desztillált szövegeinek hagyományain. És a közelmúltban – a nagy internetes érdeklődésre tekintettel – ezek az írások kötetben is megjelentek.

Csakhogy: egy valamennyire is tájékozódó olvasót nehéz lenne e történetekkel megdöbbenteni. Hiszen Móricz Zsigmond öngyötrő naplója sokkal meredekebb, szókimondóbb, a Babits-kör zavaraiba jobban belelátunk levelezésük olvastán, Czeizel doktor sokszor megrázóbban diagnosztizálja a költők bajait, Vajda János is egyszerre hozza a Mont Blanc örök jegén megcsillanó fényt és az elmekórtani gyanakvást a maga házasságában. Krúdy szerelmi gátlástalansága köztudomású. Adyék párizsi hármasa, négyese sem titok ma már. És persze hogy a világ szájára kerülnek a riadt özvegyek: Petőfiné, Adyné. És a szerelmi háromszögek meg a sokszögek mind, a komplikáltak, a csalódottak és csapodárok.

Ám a kötet nemcsak az érzelmi zavarok, félresikerültségek drámáiról szól. Mikszáth második házassága, Tóth Árpádék csendes „sugárkoszorúja”, Juhász Gyula „féloldalas” rajongása, Benedek Elekéknek egy trafikból induló örökkévalósága – nem kevésbé kívánkozik könyvbe, mint a drogfüggő, gyilkoló Csáth Géza esete, a kikapós Kosztolányié, a szerelemben-harcban álló Karinthy házaspáré. És a többieké.

Nehéz Baudelaire-nél felkavaróbb szavakat szólni a férfi-nő kapcsolatról. Ő azt írta: „...én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm / elrothadt szerelmeimet.”

Ehhez képest mit számít a többi?

(Nyáry Krisztián: Így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmes könyv. Kiadta a Corvina.)

Erdélyi S. Gábor