Mi lubickolunk, önök merítkezzenek

Előre szólok, dicsekedni fogok.

Nem magammal dicsekszem persze (mindennek van határa, még nekem is), hanem egy kollégával-baráttal. Afféle baráti-kollegiális dicsekvés ez tehát, alanya Simon Márk, tárgya pedig a berlini Magyar Házban megrendezett kiállítása.

Egyszóval megint a fotórovat. Bizony, bizony, alig múlik el hónap, hogy ne adhatnánk hírt valamiről vele kapcsolatban.

Hol egy album, hol egy kiállítás, hol egy ösztöndíj, hol egy sajtófotó-pályázat, hol egy Prima Primissima Díj (junior fokozat). Bizony, bizony, a fényképészeti szekció egyre fényesebben teljesít minálunk, ha nem lenne olyan testvéri a légkör itt, mint amilyen, mi, betűvetők már kezdhetnénk féltékenykedni. Ám erről szerencsére szó sincs, mi felhőtlenül örülünk az ő sikereiknek, ők is, így aztán elvagyunk békében. És ha akad valami dicsekedni való – mint ez a berlini kiállítás –, hát dicsekszünk örömmel.

Simon Márk évek óta dolgozik a hazai köz- és váltófürdők fényképészeti feltárásán, ebbéli munkáját már eddig is szép sikerek, díjak és kiállítások szegélyezték. Ezekre figyelt fel a berlini Magyar Ház igazgatója, Can Togay, és hívta meg a művészt s az anyagot. A megnyitó a múlt héten szép sikerrel lezajlott, aki decemberben Berlinben jár, és ellátogat az Unter den Linden közelében nemrégiben felépült új Magyar Házba – mindkettőt igen jó ötletnek tartom, Berlin az egyesítés óta egyre lakhatóbb, élhetőbb város lett, és a magyar kultúra berlini központja is megérdemli a figyelmet –, minden eddiginél gazdagabb fürdőléti fotóanyagban merítkezhet meg.