Meghalt Esterházy Péter

A 66 évesen elhunyt Kossuth-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Esterházy Péter hasnyálmirigyrákban szenvedett. Betegségére 2015 októberében az Élet és Irodalom egyik cikkéből derült fény.

Az író május végén kórházba került, de két héttel később ő nyitotta meg a könyvhetet. Akkor mutatták be Hasnyálmirigynapló című könyvét, amely az MTI beszámolója szerint a legnépszerűbb a könyvhét fővárosi programjain.

A kötetről Szegő János, az író életművét gondozó Magvető Kiadó szerkesztője írt a 168 Órában.

„Rák, ez a jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el, nem hamar, bár azt nem gondolnám, hogy kerülték az orvosok a szót” – idézte a Hasnyálmirigynapló címmel megjelent kötet első mondatát Szegő a cikkben.

Esterházy Péter a történelmi szerepet betöltő Esterházy család fraknói grófi alágának leszármazottjaként Budapesten született 1950. április 14-én. Az író születése után nem sokkal a családot Hortra telepítették ki.

A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az ELTE Természettudományi Karán diplomázott matematikaszakon, számítástechnikai rendszerszervezőként dolgozott 1978-ig, utána az írást tekintette főfoglalkozásának. Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével, a szocreál termelési regény paródiájával aratta.

A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei – Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi –, 1987-ben nagy feltűnést keltett Csokonai Lili álnéven írt, Tizenhét hattyúk című regénye, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modern utóda ékes 17. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét.

Későbbi „nőtárgyú” könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen beleérzéssel térképezte fel és tárta olvasói elé a nőiség lényegét, finom árnyalatait. Nagy siker volt Harmonia caelestis című családi krónikája, majd a kötethez írt Javított kiadás, amelyben saját megjegyzéseivel adta közre apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit.

Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy népszerűségnek örvendenek. 2010-ben jelent meg Esti című kötete, amelyben Kosztolányi Dezső Esti Kornél-novelláit írta tovább „esterházyul”. 2013-ban publikálta Egyszerű történet vessző száz oldal című regényét, amely a 17. századba kalauzolja olvasóját. 2015-ben jelent meg Szüts Miklós festőművésszel közös kötete, A bűnös.

Színpadon is játszották Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, a Harminchárom változat Haydn-koponyára és az Én vagyok a Te című darabjait. Műveiből több film is készült (Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája).

Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Berlini Művészeti Akadémiának. 1996-ban Kossuth-díjat kapott, 1999-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjat vehette át. 1983-ban Füst Milán-díjat, 1984-ben Déry Tibor-díjat, 1986-ban József Attila-díjat kapott. 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat. 2001-ben Márai Sándor- és Magyar Irodalmi Díjat kapott. 2002-ben Herder-díjjal tüntették ki, 2004-ben megkapta a német könyvkereskedők Békedíját, 2006-ban a Prima Primissima Díjat, 2014-ben az osztrák kulturális minisztérium Manes Sperber Irodalmi Díjával ismerték el művészetét.

Nádas Péter így írt Esterházyról: „Tevékenysége a legnagyszerűbb nyelvkritikai tevékenység, amit a magyar nyelvvel kapcsolatban valaha is elvégeztek. A hülyeség változatait beemelte az irodalmi nyelvbe, megnemesítette, és egyben nevetségessé is tette. Többé nem volt használható. Amit Esterházy elvett egy nemzedék nyelvéből, azt földúsítva visszaadta ugyanannak a nemzedéknek. Egy nemzedék kezdett el esterházyul beszélni, és elkezdte esterházyul kinevetni a rendszert.”

A rendszerváltás időszakában Esterházy publicisztikákat írt a Hitel című folyóiratba, amelyekben a születőben lévő demokráciáról, a változások természetéről gondolkodott. Kertész Imre szerint ezekkel a szövegeivel „nyelvet és gondolkodásmódot teremtett Magyarországon”.

Felfoghatatlan veszteség érte a magyar irodalmat Esterházy Péter csütörtöki halálával – mondta el Szegő János, az életművet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője az MTI-nek. „Hiába tudtuk az elmúlt egy évben, hogy milyen nagy a baj, mégsem tudtuk pontosan felmérni” – fogalmazott. Mint mondta, jelenleg könnyeken át nehéz objektívan nézni Esterházy életművét, amelynek nagy sajátossága volt a személyes jelenlét, az a hang, amely ő volt.

Megfogalmazása szerint Esterházy Péter a magyar irodalom „apafigurája volt”, aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről. Sajátos nyelvezete volt, amely sok forrásból és rétegből táplálkozott. A régi magyar irodalomtól kezdve a „csillaghegyi futballistadumákig széles a spektrum”.

Mindegyik szövegét az irónia és a derű hatja át, ugyanakkor mindegyik írása mélyén felfedezhető egy kis mélabú is. „Utolsó könyvét, a Hasnyálmirigynaplót is egyedülálló olvasmánnyá teszi az az írói bátorság, ahogyan képes azt is ábrázolni, amikor a betegség szürkezónájában már a monotónia lesz úrrá és amikor a korábbi laufok és kitérők nem adatnak meg nekünk” – tette hozzá Szegő János.

Megjegyezte: az Esterházy-életmű tipikus példa arra is, hogyan lehet a köznyelv közhelyeit, kliséit vagy a sportnyelvet úgy átépíteni, hogy az költészetté váljon. Felidézte, hogy az idei könyvhétre is két alkalommal ellátogatott, pedig akkor már nagyon beteg volt. Odafigyelt kortársaira, idősebb pályatársaira és a fiatalokra is. Felidézte, hogy megrendítő volt az, amikor néhány hónapja a Fiumei úti temetőben ő búcsúzott Kertész Imrétől.

„Jelenleg itt van a hiánya, de az az egyetlen szerencsénk van, hogy akárhova esünk most ebben a fájdalmunkban, valahol előbb-utóbb belebotlunk egy mondatába, és valószínűleg neki most erre is sokkal frappánsabb mondata lenne” – jegyezte meg Szegő János.

Esterházy Péter több alkotótársát is lesújtotta az író csütörtöki halálának híre. „Nagyon szerettem őt, nem tudok ezenkívül most mást mondani” – hangsúlyozta megrendülten Spiró György író az MTI-nek. Závada Pált annyira megrendítette írótársa halála, hogy nem tudott róla nyilatkozni csütörtök este.