Még egy Čapek
Ami engem illet, bizony, fogalmam sem volt róla, hogy az igazi Čapeknak (vö. igazi Trebitsch, copyrigt Rejtő Jenő), tudniillik a Karelnak volt egy bátyja is.
Amilyen méretes a műveletlenségem, először azt hittem, a regényíró és novellista rajzai láthatók az Óbudai Társaskör Galériájában.
De aztán persze tájékozódtam, mint Mindszenty bíboros, és kiderült, hogy nem. Hogy van itten egy báty, a jónevű Jozef, aki 1887 és 1945 között élt, aki festő volt, grafikus, könyvtervező, díszlet- és jelmeztervező meg ilyesmi, és hazájában magasan jegyzik a munkásságát, művei megtalálhatók múzeumokban és magángyűjteményekben egyaránt. Tudatlanságomat nem menti, de talán magyarázza, hogy Jozefnek eleddig nem volt tárlata Magyarországon, ezekkel a linometszetekkel debütál tehát, szűk ötven (többségében) apró szösszenettel, egy fehérre meszelt óbudai pincében, valahol a nyilvánosság határán.
Úgy képzelem, ez éppen kedvére volna a művésznek. Önarcképmetszetén egy rejtőzködő, csodálkozó, csupaszemüveg alakot látunk, aki nincs is itt szinte, csak figyel. Figyeli az emberi alakokat, a lusta macskákat, a háztetőket, a városkép adta motívumokat. Félszáz apró munka, egy ódonat (bár a két háború között éppen újra divatba hozott) műfaj, egy szerethető alkotó.
Van még testvér a családban?
