„Más az ágy és más a kripta”

– Néhány mondatban bemutatnád azoknak a színházatokat, akik esetleg még nem hallottak rólatok?

– 2011-ben alapítottam meg a színházat, első bemutatónk a Thália Színház Stúdiójában volt. Állandó játszóhellyel nem rendelkezünk, Budapesten befogadó színházakban (Átrium Film -Színház, Belvárosi Színház, Spinoza, Rózsavölgyi Szalon) játsszunk, és Spirit Klubszínház néven zenés kamara előadásokat a Budapest Jazz Club színháztermében. Mára kialakult egy egyedi repertoárunk, ami lényegében az én szemléletemet tükrözi, bár a visszatérő alkotótársak egyre nagyobb szerepet kapnak a tematika kialakításában. Magyar írók könyveinek színpadi adaptációival kezdtünk, amiket mi vittünk először színpadra. Én írtam át Paulinyi Tamás: Bólébál c. önéletrajzi regényét, színházi címe: „A fiú a tükörből, avagy rekviem a gyerekkorért” lett. Ezzel tulajdonképpen ki is jelöltük az utat, amin járni szeretnénk.

– Miért Spirit a színház neve?

– Emberekről, sorsokról szólunk, kérdéseket vetünk fel és megpróbálunk megoldásokat, kiutat mutatni a felmerülő problémákból. Nagyon fontos nekem, hogy a színpadon emberi sorsokat, döntéshelyzeteket ábrázoljunk, lelki változásokat. Az irányvonalat is jelzi a Spirit név, ami nem annyira a megszokott spiritualitást jelenti ebben az esetben. Sokat foglalkoztat a spirituális intelligencia témaköre, és ezt szeretném is bemutatni a történeteken keresztül. Röviden: próbáljuk, kíséreljük meg az életünket, a felmerülő helyzeteket úgy kezelni, mint egy nagy egység részét, amiben minden mindennel kapcsolatban áll. Összefüggéseket, tájékozódási pontokat fedezhetünk fel, ami megkönnyítheti a tovább lépést az életben. Nem fontos a múlt, ezen változtatni nem tudunk, a jövő nemigen létezik, csak a fantáziánkban. A „most” pillanatában létezve tanuljunk meg dönteni, mert ha jelen vagyunk, meggyőződésem, hogy a Mindenség támogat bennünket.

– Milyen ötlet vezérelt, amikor a Spirit színházat életre hívtad?

– Több, mint 30 éve mozgok ebben a közegben, rendezvényeket szervezek, művészeket menedzselek, színészként filmben, színházban játszom. Ezeket a tevékenységeimet „tereltem” össze egy vállalkozásba. Azt gondolom, hogy nagyon közel az idő, amikor vállalnia kell az embereknek a felelősséget a saját sorsukért. Ez a vállalkozás ilyen.

– A mai világban, mennyire érezed „öngyilkos” küldetésnek, a semmiből előlépve, egy alkotói stáb felépítését és irányítását?

– Annyiban, hogy az elején nem volt tudatos az építkezés. Az első bemutató sikerén felbuzdulva gyors egymásutánban jöttek az újabbak. Ezek még mind kevés befektetéssel készülő, szinte baráti szinten megvalósuló előadások voltak. Egy év elteltével kezdtem bele az első nagy színpadi előadásba, amikor világosan kiderült, hogy erősebb gazdasági alapra kell építeni a vállalkozást. Tehát elkezdtünk úgymond visszafelé dolgozni, a tető alá megszerkeszteni az alapokat. Nem biztos, hogy szerencsés volt ez a fajta építkezés, de tény, hogy nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem mind gazdasági tervezésben, mind az emberi természet terén. A barátságok elmúltak, mint ahogy igaz az, amit Hubay Miklós mondott: „Más az ágy és más a kripta.” Én ezt egy gazdasági társaságként vezetem, ami éppenséggel színházi előadások előállításával és forgalmazásával foglalkozik. Hogy mennyire „öngyilkos” a küldetés? Ha az ember kellő távolságból (és itt emberi távolságtartásról, munkaviszonyokról beszélek), figyeli és irányítja az eseményeket, egyre könnyebb kiszűrni a tényezőket, melyek az „öngyilkosság” felé sodornak. Magáncégként persze sajnálatosan adódnak olyan nehézségek, melyek megkeseríthetnek időszakokat, így lehet, hogy sokszor meginog a hitelünk, de a hitünk soha. Sajnálom ezeket a rossz köröket, de a pálya abszolút szabad, bárki megpróbálkozhat azzal, hogy a tudását, egyben a tűrőképességét próbára tegye.

– Mivel másabb ez az alkotó társulat, mint más színházi csoport?

– Érdekes tapasztalt, én még a névválasztással is kapcsolatba hozom. Csak olyan társak, színészek, tervezők, szervezők... maradtak meg a színház mellett, akiknek láthatóan hosszabb távú dolguk van ezzel a már említett spirituális intelligenciával. Egy-két emberrel vagyok csak szorosabb kapcsolatban, de velük nagyon intenzív az együtt gondolkodás, a jelenért való felelősség és a jövőbe vetett hit. Ilyen Malek Andrea, aki igazán és itt a szó eredeti éártelmében mondom, spirituális lény, fontos a találkozásom Jantyik Csabával és Nagy Enikővel, mint ahogy meghatározó szerepe van emberileg is Árva Nóra tervezőnek és Kozma Krisztinek, aki gyakorlatilag két hónap alatt lett a színház motorja. Hálás vagyok nekik, hogy türelemmel segítik azt a harcot, amit a vállalkozás megszilárdításáért folytatok.

– Hány fős a társulat?

– Egy évvel ezelőtt kategorikusan elzárkóztam attól, hogy társulatot szervezzek. Érdekes, hogy lassanként máshogy látom, és ez visszautal az előző gondolatmenetre. Néhányan olyan elszántsággal vannak jelen, hogy magától formálódik társulattá a színház. Talán 5-10 ember, akire egyelőre folyamatosan számítok a jövőben.

– A befogadó helyeitek mennyire nyitottak az újításokra?

– A Budapest Jazz Club nyitva áll, nekik is és nekünk is újdonságként Spirit bérletsorozatokat indítunk az ott bemutatásra kerülő darabokból. Az Átrium Film-Színházban úgy gondolom mindig nyitottak az elképzeléseimre, mint ahogy Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon vezetője is szívesen befogadja a gondolataimat. Legalábbis hiszek benne.

– Mik a távlati céljaitok?

– Most már két évre tudok előre gondolkozni, ez egy apró lépés. Még nem elég, de sokban függünk a vidéki helyszínek fogadókészségétől vagy épp fogadóképességétől. Tehát, miután minden nagyon hirtelen változik már, annyira felgyorsult a világ, olyan célokat tűzök ki, amik úgyis elérhetőek, ha az utak kanyarognak. A vállalkozás három tagszervezetből áll, Spirit Group néven indult el nemrég. Egyesíti rendezvényirodánkat, az OK Cast Produkciós Irodát, a Spirit Színházat és a Spirit Műhely névre keresztelt életvezetési tanácsadással foglalkozó ágazatunkat. A végső cél, ennek a három lábú „piramisnak”-nak a vállalkozásból vállalattá való megszilárdítása.

– Az idei szezonra milyen előadásokkal készül a társulat?

– Új műfajt veszünk be a repertoárba, musical előadásokat is színpadra állítunk. Nem nélkülözi ezek közül egyik sem a Spirit gondolati vonalát, ami egy mondatban talán így fogalmazható meg: „A morál nem vetél el.” Ezt a drága Béres Ilonától hallottam és annyira egyet értek, hogy magunkévá tettem. Színre került nemrég a „Godspell” c. musical Egyházi Gézával és Torres Danival, az évad végén pedig jön a „Cabaret”, és egy családi musical, „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak”. Ezek mellett folytatjuk azt a tendenciát, hogy teret adunk a művészeknek olyan művek előadására, amivel aktuálisan mondanivalójuk van. Először Malek Andrea jelentkezik egy tőle szokatlan esttel, kortárs gondolatokat közvetít izgalmas zenével, majd Vásári Mónika mutatkozik be egy legendás monomusical, a Lola Blau főszerepében, mely idén, a Holokauszt Évében különösen aktuális. De folytatódik a Mesterek sorozatunk is, Kutik Rezső gitárművésszel készítünk egy színházi estét három igazi „mester” egyéniségét összegyúrva: Márai, Szepes Mária és Faludy gondolataira épül a szintén zenés előadás. Nem titkolt célunk ezzel nyitni a külföldi lehetőségek felé is. A magyar művek adaptációinak sorában Szabó Magda: Az ajtó című regénye következik, szeretnénk a Tavaszi Fesztivál programjai között bemutatni, Meczner János rendezésében. Egy jutalomjátékra kértem fel Détár Enikőt, december elején mutatkozik be nálunk, a Csodálatos vagy, Júlia c. darab főszerepében.

– Ha jól tudom, a Spirit Színház oktatásba is belekezdett, erről mesélnél egy kicsit bővebben?

– Ma tényleg se szeri, se száma tanodáknak, iskoláknak, akadémiáknak, ahol igazán mindent meg lehet tanulni a szakmáról. Mivel az a tapasztalatom és a magánosodással szerintem egyre inkább így lesz, hogy közvetlen lehetőség nélkül egy akkreditált papírral otthon ülnek a jól „kiképzett” fiatalok, a színházi működéssel párhuzamosan egy nagyon kis létszámú, koncentrált képzést indítunk el olyanoknak, akik aztán a Spiritben kapnak folyamatosan munkát. Érdekes, hogy itt csatlakozik hozzánk a Godspellben szereplő Torres Dani, is, akiben olthatatlan vágy él, hogy mindig jót mutathasson fel.

– Hol ismerheti meg a nagyérdemű a műsorrendeteket?

– Weboldalunk, a