Márton Dávid „jól hangolt zongorája” megszólalt Párizsban

Márton Dávid néhány év alatt vált az európai színházak egyik legkeresettebb rendezőjévé. Előadásai nem hasonlítanak a hagyományos zenés színházi produkciókra. Projektjei - ahogy maga nevezi rendezéseit - irodalmi vagy zenei művek színpadi adaptációi, amelyekben a zene nem kiegészítőként, hangulatteremtő eszközként vagy valamilyen művészi alternatívaként jelenik meg, a szereplők a megformált történetet és magát a világot is a zenén keresztül jelenítik meg.

Előadásai, a mestereinek tekintett világhírű német rendezők, Frank Castorf és Christoph Marthaler produkcióihoz hasonlóan jó értelemben véve populárisak: a közönség a felfedezés örömével csodálkozik rá a formabontó megoldásokra. Márton produkcióiban a zene, a szöveg és a színpadkép végiggondolt összhangjából eredeti és egységes koncepció jön létre, amelyet a rendező alapvetően a színészek muzikalitására és a zenészek színpadi jelenlétére épít. Színházának lényege a világban rejlő alapvető muzikalitás, az emberi érzéseknek és gondolatoknak a zenei hangzások révén való kifejezése.

Márton zenei érdeklődése Magyarországon alakult ki, a színház viszont Németországban "fertőzte meg". Budapesten zongoraművésznek készült. A Zeneakadémia növendékeként 1996-ban, féléves ösztöndíjjal, húsz évesen érkezett Berlinbe, a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolára. Úgy döntött, hogy ott fejezi be zenei tanulmányait, miután a német fővárosban több koncertlehetőség adódott, mint Budapesten.

Zenészként kezdett berlini színházakban dolgozni, egyebek mellett a legendás Volksbühnében is, amiről eleinte azt gondolta, hogy az az igazi Színház. Elsőként nem is annyira az ott dolgozó rendezők stílusa, hanem a gondolkodásmód, a színpadi anyaghoz kapcsolódó "szabadságfok", a színészek önmagukhoz, egymáshoz és a világhoz való viszonya ragadta meg. Később megrökönyödve tapasztalta más német színházakban, hogy ez a fajta szabadság csak a Volksbühnére jellemző. „A hagyományos kőszínházak létezésformája és feladatai elég távol állnak tőlem, Németországban és máshol is" - hangsúlyozta.

Márton Dávid sokat dolgozott a Sophiensaele-ben is, amely a budapesti Trafóra emlékeztető befogadóhely, később pedig számos rangos németországi játszóhelyre hívták rendezni. Állandó csapata nincsen, többnyelvű előadásaiban azonban gyakran dolgozik ugyanazokkal a színészekkel és zenészekkel.

Magyarországról is kapott felkéréseket, egyebek mellett az Örkény Színháztól és a Bárka Színháztól, de egyelőre még túl nagy feladatnak érezné hazai közönségnek magyar előadást rendezni.Diákkorában a budapesti Katona József Színház rendszeres látogatója volt. Saját színházfelfogásához azonban az egykori Krétakör Színház előadásainak „hamisítatlan és eredteti közvetlenségét, zeneiségét és humorát” érzi közel, amely szerinte „teljesen kilógott” a magyar színházjátszásból.

Párizsban 2011 februárjában vendégszerepelt először a Harmonia Caelestis című produkciójával, amelyet Esterházy Péter azonos című regénye alapján eredetileg a bécsi Burgtheaterben állított színpadra. Az a nemzetközi fesztivál hívta meg Franciaországba, amely elsőként karolta fel és indította el a világsiker felé a Krétakör Színházat is egy évtizeddel ezelőtt. Az előadás hatalmas közönségsikert aratott, és óriási visszhangot váltott ki a francia sajtóban. Márciusban a Volksbühnében színpadra vitt Wozzeck című rendezésével tért vissza Bobigny-be, szeptemberben pedig Mozart Don Giovannija alapján készült projektjét ünnepelte ugyanott a francia közönség.

A jól hangolt zongora a párizsi ősbemutatót követően februárban a német fővárosban is látható lesz.

Venczel Katalin