Madame Bovary a Playboyban
Nem biztos, hogy elsőként a Playboy jut eszünkbe, ha a világ jelentős irodalmi folyóiratait akarjuk rangsorolni. Pedig az amerikai férfimagazin közönsége tudja, hogy a dögös címlapfotók mögött igényes irodalmi rovat is megbújik. A legújabb számban például két alig öltözött nyuszihölgy fotója között Gustave Flaubert Bovaryné című remekművének egy fejezete olvasható.
A magazin címlapján „minden idők legbotrányosabb regényeként” ajánlja közönsége figyelmébe a Revue de Paris hasábjain 1856 őszétől folytatásokban megjelent művet. A regény közlése miatt a francia államügyészség vallás- és erkölcsgyalázás vádjával az író, a szerkesztő, sőt a nyomdász ellen is pert indított, de az eljárás felmentéssel végződött.
A tárgyalás során bebizonyosodott, hogy Flaubert, ahogy regénye alcímében (Vidéki erkölcsök) jelezte, pontos látleletet adott kora szokásairól, valósághűen ábrázolta a Rouen környéki kispolgárokat, eseménytelen életük monotóniáját, középszerű vágyaikat.
A 19. századi francia alapmű szeptember végén új fordításban jelenik meg az amerikai Classic Penguin kiadónál. A regény legújabb változatát Lydia Davis amerikai író, kritikus, a francia irodalom neves szakértője készítette el, aki előzőleg már Proust, Foucault és Leiris műveinek átültetésével aratott megérdemelt sikert a minőségi irodalom művelői és fogyasztói körében.
A Playboy könyvajánlójában az a fejezet szerepel kedvcsinálóként, amelyben Emma, a falusi körorvos unalomtól szenvedő ifjú felsége egy sétalovaglás alkalmával először enged udvarlója, Rodolphe csábításának. A magazin olvasói ennek apropóján megtudhatják, hogy Flaubert hősnője annak idején „a világirodalom legfeslettebb nőszemélye” címet vívta ki magának, a történet során ugyanis a normandiai kis polgárasszony minden csalódás után egyre szenvedélyesebben újabb és újabb házasságtörésekbe bonyolódik.
A magazin kommentátora azonban a lap hitvallásához híven megtalálja a korszerű, mondhatni empatikus mentséget Bovaryné számára: „Ne feledjük, hogy a legelején ő volt a megkísértett, s a botrány talán mindössze abban áll, hogy Emma egyszerűen emberi lény, mindazzal, ami ezzel jár.”
A fordító szempontjai
Az amerikai fordító, aki korábbi munkáival kiérdemelte a francia Művészet és irodalom lovagja címet, a londoni Timesnak adott interjúban bevallotta, hogy tulajdonképpen nem szereti a Bovarynét. De nagyon megtisztelőnek, sőt komoly kihívásnak találta a feladatot, s mindenekelőtt arra törekedett, hogy hű maradjon az eredeti szöveghez, ugyanakkor elkerülje a korábbi fordítások fölösleges túlburjánzásait.
„Nehéz nemet mondani egy ilyen valóban nagy műre, de igazából ez nem az a könyv, amitől lázba jövök. Én azokat a regényhősnőket szeretem, akik gondolkodnak és átélik a dolgokat. Sem csodálnivalónak, sem szeretetre méltónak nem találom Bovarynét. És Flaubert is így volt vele” – jelentette ki a fordító.
Magyarázatként fontosnak találta kiemelni: Flaubert maga is „megvetette könyve minden szereplőjét, csakúgy, mint életmódjukat, és rengeteget szenvedés árán hozta létre a művet".
Egy klasszikus remekmű utóélete
Mindez nem változtat azon, hogy a regény az előző 150 évben olvasók millióit bűvölte el, és a mozi világában is páratlan karriert futott be. Számtalanszor vitték vászonra Madame Bovary eseménytelen életének érzelmi kalandtúrákkal felturbósított történetét.
Az egyik legemlékezetesebb Jean Renoir 1933-ban készült filmje volt, közönségsiker tekintetében Vincente Minnelli rendezése vitte el a pálmát, amelyben a főszerepeket Jennifer Jones, James Mason, Van Heflin és Louis Jourdan játszották. A film zenéjét a magyar származású, Hollywoodban világhírűvé vált, háromszor is Oscar-díjal jutalmazott Rózsa Miklós komponálta. Legutóbbi feldolgozása 1991-re datálódik, Claude Chabrol Bovarynéjának címszerepét Isabelle Huppert formálta meg.
Időről-időre tévésorozatokban is újra előkerül a térképen nem szereplő Yonville falu lakóinak valódi eseményeket nélkülöző, mégis lebilincselő sztorija.
Franciaországgal kapcsolatos további cikkek a
frakciakotel.huoldalon.
