Lábcin a nappaliban – Örömzenét dobott össze a karanténban Paul McCartney

2021. január 13., 07:01

Szerző:

Paul McCartney 2020-ra nem tervezett stúdióalbumot, ám miután a járvány miatt kénytelen volt lefújni tavaszi európai turnéját, ráadásul az egész világgal együtt ő is karanténban ragadt, hát mégiscsak összedobott egy nagylemezt. Ez lett a tizennyolcadik stúdióalbuma a Beatles feloszlása óta (amennyiben beszámítjuk a Wings nevű együttesével a hetvenes években kiadottakat, akkor a huszonötödik), a keresztségben mégis a McCartney III címet kapta. A magyarázat az, hogy az ötven évvel ezelőtti első, szimplán McCartney címet viselő, illetve az 1980-ban megjelent McCartney II szólólemezekhez hasonlóan ezen is minden hangszeren ő játszik, mint ahogy az ének mellett a vokált is ő adja, közreműködő nélkül.

A számmisztika mellett a korong promója és forgalmazása se semmi, a vinylkiadás például követhetetlen számú színben kapható, eltérő bónusztartalmakkal. A cél a No. 1. pozíció volt, ami a brit albumlistán Paul McCartney-nak 1989 óta nem jött össze, ezzel a lemezzel viszont sikerült. A marketing mindenesetre csillagos ötös.

Az előző két stúdióalbumának nehezen adtam meg magam, és valahogy így voltam most ezzel is. Az biztos, hogy dallamtapadástól nem kell tartani, erről a korongról hiányoznak a slágerek. Ami megkapó rajta, az az őszinteség. Különösen a lassúbb, „egyszálgitáros” daloknál feltűnő, hogy az életkor előrehaladtával Sir Paul hangja mostanra beszűkült. Ezzel már a legutóbbi koncertjein is szembesültem, az ilyesmit azonban stúdióalbumnál lehetne korrigálni. A McCartney III esetében erről szó sincs. Tényleg mintha magunk előtt látnánk Pault a nappaliban, ahogy nekünk játszik, végre pózok és effektek nélkül.

Az se baj, ha időnként megbicsaklik a hang, csúszkál a húrokon az ujj, esetleg nem pontosan értjük a szöveget. Ez a lemez örömmuzsika, az süt belőle, hogy a rockzene kultikus figurája – aki mindent elért, amit halandó elérhet – élvezi a zenélést, és ezeket a kötetlen, görcsök és elvárások nélküli, kócos tónusokat együtt élvezzük vele. Nem biztos, hogy elsőre, ahhoz párszor meg kell hallgatni a lemezt. De rá fogunk jönni, hogy megéri.

(Paul McCartney: McCartney III, Universal/Capitol)