Kihasználta, és lecserélte szeretőit

„Ahogy megőrizte a régi gyufásdobozokat és ceruzacsonkokat, úgy őrizte meg a régi szeretőit is. Legyenek kéznél, ha szükség van rájuk” – írja Picasso és a nők viszonyáról Jean-Paul Crespelle.

A festő, teljes nevén Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso, nemcsak színekről elnevezett alkotói korszakokat élt át: életét szeretői által meghatározott felosztásban is végigkövethetjük - írja a

manna.ro. Most azokról a nőkről lesz szó, akik meghatározó szerepet játszottak mindkettőben, életében és művészetében is. Zárójelben az évszám azt az időszakot jelzi, amit együtt töltöttek.

Fernande Olivier (1904-1912)

Picasso első szeretője, aki mellette volt a rózsaszín korszak kezdeti szegény éveiben és a kubizmus kialakulásának elején. Párizsban találkoztak először a Bateau-Lavoir előtt, és kilenc évig maradtak együtt. A festő róla mintázta az Avignoni kisasszonyok egyik alakját. Kapcsolatukat viharos szenvedély jellemezte, ám mivel mindketten féltékeny szeretők voltak, viszonyukat hirtelen kirobbanó erőszakos csetepaték tarkították.

Egy napon Picasso, montmarte-i műhelyének hőségében alkotva, többek között a nő iránt érzett dühének hatására (aki éppen rövid időre elhagyta őt), aktuális festményén elkezdte felborítani a reneszánsz óta uralkodó perspektíva-elvet, és ezzel örökre megváltoztatta az európai képzőművészet alakulását.

Amikor Picasso híres festő lett, Fernande iránti érdeklődése lanyhulni kezdett, mivel a nő a nehéz időkre emlékeztette. Hogy Picasso féltékenységét ismét felkorbácsolja, Fernande összeszűrte a levet egy olasz festővel, ám válaszként a spanyol összejött Eva Gouellel, a huszonöt éves férjes nővel, akit egy cirkuszban ismert meg.

Fernande inkább a nélkülözést választotta, és elhagyta Picassót. Alkalmi munkákból és rajzleckékből tartotta fenn magát. Javakat nem követelhetett az ekkor már módos festőtől, mivel jogilag még nem volt elválva előző férjétől. Emlékiratainak megjelenése feldühítette Picassót, aki később, mégis biztosított számára egy rendszeres életjáradékot.

Eva Gouel (1912-1915)

Fernande csak hónapokkal azután hagyta el a harmincegy éves Picassót, miután ez összejött Marcelle Humbert-rel, akit Eva Gouel néven ismertek. Keveset tudunk róla, de tény, hogy ő volt a festő nagy szerelme. Imádta őt, több festményébe is elrejtette a „Szeretem Evát” mondatot.

1915-ben Eva kórházba került. Bár Picasso minden nap látogatta, éjszakáit kénytelen volt egyedül tölteni, és ezt nem bírta sokáig: rövid időre összejött a fiatal Gaby Lespinasse-szal.

Eva a kórházban meghalt (nem tisztázott, hogy tuberkulózisban vagy rákban), ami lelkileg tönkreverte Picassót.

Olga Koklova (1915-1935)

Orosz balett táncosnő volt, aki 1914-ben ismerkedett meg Picassóval. Egymás iránti vonzalmuk a kezdetektől nyilvánvaló volt, és hamarosan össze is házasodtak. Jean Cocteau és Max Jacob voltak a tanúk.

Olga révén Picasso bejáratos lett orosz nagypolgári körökbe, ami megváltoztatta életstílusát, és egyben festészetét is; művészetében óriási visszalépés állt be: az absztrakt formáktól egy viszonylag konzervatív neoklasszicizmus felé fordult. Feleségéről készített portréi a 19. századi francia Ingres hatását mutatják.

Bár házasságuk teljesen tönkrement, Picasso nem akarta elhagyni Olgát, mert egy spanyol nem hagyja el a feleségét, meg aztán a nagypolgári élet is kedvére való volt. Amikor Olga megtudta, hogy férje félrejár Marie-Thérèse Walterrel, fogta közös gyermeküket, leköltözött Dél-Franciaországba, és beadta a válókeresetet.

A francia törvények szerint az elvált felek kötelesek egyenlő módon elosztani a közös vagyont, ám erre Picasso nem volt hajlandó, így jogilag házasok maradtak, míg Olga el nem hunyt rákban 1954-ben.

Marie-Thérèse Walter (1927-1936)

Picasso ’27-ben ismerte meg az akkor tizenhét éves Marie-Thérèse-t. Kapcsolatukat nyolc évig sikerült titkolnia felesége elől. A lány szőke volt és sportos alkatú, a művészetek nem érdekelték. A festő róla készített képei idilli erotikát sugallnak, ahol az olvadékony alakként megfestett nő szívből élvezi saját érzékiségét, a festő tekintete pedig mindezt felhabzsolja.

1935-ben lányuk született: María de la Concepción, akit Mayának neveztek. (A gyerek születésének híre jutott el Olga fülébe, ezért akart elválni.) Egy évvel később azonban Picasso beleszeretett Dora Maarba.

1977-ben Marie-Thérèse felakasztotta magát. Unokájuk (Maya fia), Olivier Widmaier 2004-ben könyvet írt a nagypapáról Picasso – Családi képek címmel.

Dora Maar (1936-1944)

A hollóhajú, vonzó, horvát származású nővel a Café aux Deux Magots-ban ismerkedtek meg 1936-ban, Paul Éluard mutatta be őket egymásnak. A huszonkilenc éves Dora ekkor már elismert fotós volt és festett is.

Amikor Marie-Thérèse és Dora először találkoztak Picasso stúdiójában, egymásnak ugrottak, és hajtépés lett belőle. Ha Marie-Thérèse nem jelentett intellektuális kihívást a festő számára, Dorában megtalálta azt a szellemi társat, akire vágyott. A róla készült portrék szomorú nőként ábrázolják, és valóban depresszív hajlamú volt, gyakori hangulatingadozásokkal. Picasso el is küldte pszichológushoz: Jacques Lacan kezelte.

Dorának nem lehetett gyereke. Amikor 1943-ban megtudta, hogy Picasso összejött Françoise Gilot-val, idegösszeroppanást kapott, és hátralevő életét szinte apácaként élte le.

Françoise Gilot (1943-1953)

Françoise huszonhárom éves volt, Picasso túl járt a hatvanon. Az eredetileg joghallgató lány otthagyta az egyetemet a művészet kedvéért, majd mindent otthagyott a spanyol kedvéért. Vonzó volt számára a Picasso által biztosított életforma, és amikor az meghívta a műtermébe, azonnal igent mondott.

Az összes nő közül ő tudta a legjobban kezelni Picasso bogarasságát és félrelépéseit. Ő volt az egyetlen, aki saját akaratából hagyta el a festőt, és végig megőrizte méltóságát. Két gyerekük született – Claude és Paloma – és boldognak mondható kilenc évet töltöttek együtt.

Picasso ekkor már a hírnév csúcsán állt, nagy vagyonnal rendelkezett, ezért oda utaztak, ahova akartak, azt csináltak, amit akartak. A francia riviérán töltött évek alatt Picasso egy sor jellegzetes rajzot készített róla, megőrizve bennük Françoise álmodozóan csábító tekintetét.

Françoise jelenleg New Yorkban él, ma is rendszeresen kiállít.

Geneviève Laporte (1951-1953)

1944-ben ismerkedtek meg, amikor az akkor még kislány Geneviève interjút készített a festővel egy iskolaújság számára. ’51-ben újra találkoztak (a nő 24 éves volt, Picasso 70), és szeretők lettek.

Picasso ekkor Françoise-zal élt Dél-Franciaországban, és azt szerette volna, ha Geneviève St Tropez-ba költözik, hogy közel lehessenek egymáshoz. Geneviève nem állt kötélnek, és végül szakítottak, ugyanabban az évben amikor Françoise is elhagyta a festőt.

Titkos viszonyuk csak 1972-ben derült ki. Picasso róla készített (és szintén titokban tartott) képeit Geneviève egy széfben őrizte, majd 2005-ben árverésre bocsátotta. A bevételből egy természetvédő alapítványt hozott létre Geneviève Laporte de Pierrebourg, pour la defense de la nature et des animaux névvel.

Az együtt töltött két évet Picasso „gyengéd korszakának” nevezik.

Jacqueline Roque (1953-1973)

A magányossá lett Picasso a Madoura kézműves-műhelyben (itt készítette saját kerámiáit) ismerte meg Jacquelin Roque-ot, aki eladónőként dolgozott a műhelyben. Hetvenkilenc évesen, 1961-ben feleségül vette. Roque volt az egyetlen nő, aki megtanította Picassót kesztyűbe dudálni, teljesen az ellenőrzése alatt tudta tartani. Mondhatni még halála után is, hiszen rá maradt a hatalmas vagyon.

A spanyol több képet készített róla, mint az összes többi szeretőjéről együttvéve: nagyjából négyszázat. A róla festett portrékra eltúlzott nyak, határozott áll és macskaszerű fej jellemző, ezeknél a képeknél mintha Picasso visszatért volna a több mint fél évszázaddal korábbi kék korszakához.

A festő 1973-as halála után heves vita alakult ki Jacqueline és Picasso gyerekei között az örökséget illetően. Claude-nak és Palomának azt is megtiltotta, hogy részt vegyenek apjuk temetésén. Végül közösen járultak hozzá a párizsi Musée Picasso anyagának összeállításához.

Jaqueline 1986-ban, tizenhárom évvel Picasso halála után, főbe lőtte magát.