Kiadós átverés

– Svindli! – sommáz Flámisné Mayer Julianna. – A hatvanötödik születésnapomon, 2010 novemberében találtam egy hirdetést a neten, hogy első könyves szerzőket keres a Novum Verlag Kiadó. Két hónapig hezitáltam, végül elküldtem nekik a kéziratomat. Rögtön válaszoltak is, hogy kiadásra alkalmasnak találják.

Flámisné még 2000-ben írt egy krimit, illetve, ahogy maga fogalmaz, „könnyed, szórakoztató kis zsebkönyvet”.

– Arra való, hogy vonaton, repülőn, bárhol, várakozás közben elteljen vele az idő. Egyetlen délután alatt elolvasható.

Metszés közben

Az egyelőre egykötetes szerző ötvenévesen ment nyugdíjba, azóta szőlőlugasát gondozza, s metszés közben állt össze a fejében a sztori.

– Jó könyv! A végén van egy váratlan kunkor. Ha reklámhoz jut, minden nagyképűség nélkül mondhatom, sikeres lenne.

Csakhogy kunkor ide, kunkor oda, marketingnek híján maradt.

– A magát többszörös kitüntetettként bemutató kiadó a válaszában jó pár impozáns prospektussal együtt kétopciós, puha vagy kemény kötésű megjelentetésre vonatkozó ajánlatot tett. A kiadás költségeit egy összegben vagy havi részletekben lehetett törleszteni. Én az utóbbit választottam – mondja Flámisné.

A szerződést „ötezer példányra, öt évre” írta alá, és befizette az áfás félmillió első részletét.

Tizenegy euró

A kiadó egyebek mellett vállalja: „Felkínáljuk könyvét nagykereskedelmi partnereinknek (Bookline, Fókusz online) terjesztésre. Kiadónk egyéni honlapján megjelentetjük a Szerző életrajzi adatait és könyvének borítóját, valamint művét felkínáljuk értékesítésre. A mű bármikor megrendelhető könyvkereskedőktől, nagykereskedőktől és különböző online shopokon keresztül, ill. a Kiadó egyéni online-shop oldaláról is, továbbá a Kiadótól telefonon. A kiadó a műhöz számos reklámeszközt – megrendelőkártya, plakát, meghívó vagy könyvjelző – készít.”

– Ehhez képest megkaptam a kefelevonat, konstatáltam, hogy egyetlen szót javítottak az egész kéziratban, a kollega szót átírták kollégára, ennyi. Szinte nem is tördelték, csak beömlesztették a szöveget. A borítót is én fényképeztem – háborog a szerző

Tavaly májusban végül napvilágot látott a mű. És jött a feketeleves.

– A lányom rögtön a megjelenés után online rendelt két példányt, visszaigazolták, majd közölték, csupán egyet tudnak küldeni. Azzal magyarázták, hogy csak annyit nyomtatnak, amennyi belefér az általam fizetett összegbe. Közben kiderült, könyvesboltokban sem kapható. A kiadótól egy év után tizenegy euró jogdíjat kaptam, ami nagyjából tíz eladott példányt jelent. Vagy annyit sem. Persze mit is lehetett várni, hiszen két hét után még a netről is lekerült, senki sem tudhatott róla.

A kiadó időközben „adófizetési megfontolásokból” fogta a sátorfáját, és székhelyét áthelyezte egy burgenlandi kisvárosba.

– Egyszer szóltak, ha fizetek százhúszezer forintot, kapok egy széket, és a könyvhéten kiülhetek a Vörösmarty térre dedikálni. De könyörgök, mit? És kinek? Bár volt még hátra hathavi részletem, megírtam, tekintettel arra, hogy a könyv nem elérhető, és garancia sincs rá, hogy terjeszteni fogják, nem fizetek többet. Válaszul egy végrehajtótól kaptam levelet, hogy késedelmi kamattal és inkasszóköltséggel együtt behajtanak rajtam hatszázezer forintot. Ezen végképp berágtam, és visszaírtam, hogy ennyit nem, de a hátralékot kifizetem. Átutaltam az egészet, vagyis buktam a teljes összeget. Azóta nem írok, még a gépet sem kapcsoltam be.

Hajszálpontosan ez történt Damásdi Yvonne-nal és könyvével, a kellően orientáló című Elkóborolt szerelemmel is. A szerző a magyar lemezkiadót igazgatta éveken át. Saját élményből merített, pszichológusa bátorította, hogy írja ki magából fájdalmát.

Celebtörténet

– Egy szombat délután nekiültem, és azonnal kijött belőlem tíz oldal – vallja Damásdi. – Később megint pár, aztán kész is volt negyven, majd hetven, és így tovább. Pár ismerősömnek megmutattam, azt javasolták, meg kell jelentetni. Na, ekkor kerestem kiadót. Nagyot semmiképp nem akartam, ezek meg kínálták magukat a hirdetéssel. Az első levélváltások hihetetlen korrektül zajlottak, mire én előre kifizettem 530 ezer forintot. Amiért aztán semmit nem kaptam. Marketing-szakközgazdász vagyok, van fogalmam a piacszerzésről. Az, hogy csak online és csak megrendelés után kapható a könyv, ellenkezik mindazzal, amit valaha tanultam és tanítottam a marketingről. Sehol sem kapható a kötet! Rendeltem a Bookline-nál, azt mondták, fél évet kell várni, így inkább a kiadótól szereztem példányt. Ajánlották, ha fizetek, helyet szorítanak a könyvhéten. Kösz, abból már nem kértem.

Damásdi Yvonne könyve amúgy az írónőnek egy „rendkívül ismert” emberrel alakult szerelmi kapcsolatát tárja a nyilvánosság elé – keletje van ma az ilyennek. Igaz, a történetben nem szerepelnek valós nevek és helyszínek, ezzel együtt, véli Yvonne, munkája üthetett volna a celebtörténetekre kiéhezett közönség körében.

De vajon miért érdeke egy kiadónak, hogy ne vegyék a könyveit?

– Szolgáltatásokat nyújtunk a befizetett költség-hozzájárulásért cserébe – szögezi le Geösel Anna, a Novum Verlag kiadó kapcsolattartója. – A kéziratot korrektúrázzuk, lektoráljuk, jóváhagyásra küldjük a szerzőnek, borítót készítünk, tördeljük, mintapéldányt gyártunk, sajtóközleményt írunk, majd értékesítésre kínáljuk kereskedelmi partnereinknek. A Shopline/Bookline-nak, valamint a Fókusz online-nak eljuttatjuk a mű fontosabb adatait – árát, oldalszámát, borítóját és rövid tartalmát –, a kereskedés pedig eldönti, kér-e belőle. Nem ígérjük, hogy minden könyvesboltban lehet majd kapni a művet, csak azt, ha megrendelés érkezik, küldjük a kért példányszámot. Szolgáltatói kiadói modellben dolgozunk, csomagokat értékesítünk, sikert nem garantálunk.

A művekből eleinte jellemzően öt-tíz darabot rendelnek a szerző barátai, ismerősei. Aztán, mivel más nem tud a könyv létezéséről, elapadnak a potenciális vásárlók. Ennyi egy átlagos könyv pályafutása.

Félmillióért.

– Nincs információnk arról, hány boltba megy ki egy-egy könyv – teszi hozzá Geösel Anna. – A kereskedés az átküldött információk alapján dönti el, hova és hogyan terít. Ha csupán online, akkor csak úgy. Mi ezt nem befolyásolhatjuk. Csak a folyamatos utánnyomást biztosítjuk, egyszerre nem gyártunk le nagy mennyiséget, hanem akár csak egyet vagy kettőt. Mindezt öt évig vagy ötezer eladott példányig biztosítjuk.

– A Novum Verlag valószínűleg pont úgy működik, mint az összes többi ilyen profilú kiadó – jegyzi meg Pintér Zsolt, a Bookline könyvdivízió vezetője. – Csak igény szerint nyomtatnak. Bár a könyveiket feltesszük a weboldalunkra, csak akkor rendelünk, ha tőlünk is rendelnek. Megjegyzem, nem kívánunk részese lenni semmilyen kiadó-szerző közötti konfliktusnak, ez nem ránk tartozik.

Sok ember álma

Azt magyarázza a szakember, hogy a Novum Verlaghoz hasonló kiadók „nem hagyományos modellben működnek”. Üzleti filozófiájuk viszont mindenki számára elérhetővé teszi, hogy saját szellemi alkotását tárgyiasult formában is a kezébe vehesse. Ez sok ember álma, ezek a kiadók pedig megoldást kínálnak számukra.

– De ez a modell nem alkalmas arra, hogy a hagyományos könyvkiadást helyettesítse. Ezek a kiadók csak a könyv fizikai előállítását biztosítják, néhány kivételtől eltekintve szerzőiket nem gondozzák, nem fordítanak rájuk pénzt, nem marketingelik őket.

Tiszta üzlet.

– Ha a könyvet kitesszük a netre, az se nekünk, se a kiadónak nem kerül semmibe. Általában legfeljebb öt-tíz rendelés érkezik az első két hétben, ami után vége szakad a könyv életének – erősíti meg Pintér is. – Ez a kiadási forma a hobbiszerzők számára alakult üzletág. A kiadónak egyetlen kinyomtatott példánynál is ugyanúgy haszna van, mint ötszáznál. Még nem fordult elő, hogy ilyen könyvből siker lett volna.

A Novum Verlag havonta átlagosan negyven-ötven új kéziratot kap, de előfordul, hogy nyolcvan is érkezik. Egyenként ötszázezerrel számolva nem rossz biznisz.