Kettős ügynökök
Van az úgy, hogy az ember csalódik. Olykor kellemesen. Ennek a könyvnek a címét első látásra túlságosan rikítónak tartottam, nem is vettem volna meg, ha nem olvasom a hátsó fülön azt, hogy a szerző a The Times szerkesztője. (Nem rossz lap, ugye!)
Ami mármost a terméket illeti: ritka, kivételes irodalmi pillanatokkal nem lát el bennünket, nincsenek benne mély lélekrajzok, stílusbravúrok, de egészében nagyon érdekes olvasmány.
Adva van egy ötfős különleges egység: egy menekült lengyel hírszerző, egy biszexuális dáma Peruból, egy szoknyavadász aranyifjú Dubrovnikból, egy orosz fehér emigránsnő Párizsból, egy különc baromfitenyésztő Spanyolországból. Nekik – bármily bizarr – nagyon nagy részük volt az 1944-es normandiai partraszállás sikerében, így a második világháború győztes lezárásában.
Nem először olvasok arról, hogy a szigetországban minden náci kémet elkaptak a háború idején. Egyeseket kivégeztek, másokat bebörtönöztek, de a legjobbakat visszafordították: ezek azt jelentették Berlinnek, amit London akart. Így aztán a kettős ügynökök erősen befolyásolták a német stratégiai döntéseket is. Egyes átfordított hírszerzők jelentései magához Hitlerhez is eljutottak. A kémek felderítésének és a dezinformációk sikerének folyamatos ellenőrzését a Blatchley Park kódtörői végezték, akik lehallgatták a német hadsereg, a hírszerzés, a biztonsági szolgálat szinte teljes forgalmazását. Hogy a nácik milyen információkat kértek ügynökeiktől, arról az angolok is rögtön értesültek, ezekből pedig következtetni tudtak a katonai mozgások irányaira, szándékaira stb. A német és az angol tartótisztek e titkos kapcsolatok révén lettek egymás „meghitt ellenségei” ebben a különös háborúban.
Hőseink „kémkedtek kaland- és nyereségvágyból, hazafiságból, pénzsóvárságból és személyes meggyőződésből”. A könnyednek tetsző olvasmányt vagy ezer hivatkozás, valamint gazdag, hetvennél is több tételes irodalomjegyzék hitelesíti.
(Ben Macintyre: Dupla csavar. A normandiai partraszállás kémtörténete. Fordította Tábori Zoltán. Gabo Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor