Két hét Kurszk körül
Hogy ez volt-e a világtörténelem legnagyobb ütközete, amint a szerző állítja? „Versenyképes” lehet-e ez a tankcsata a mohácsi vésszel, Waterlooval, a Somme-menti állóháborúval, a sztálingrádi ütközettel, a partraszállással? Az biztos, hogy 1943 nyarán a kurszki kiszögellés megtámadására nyolcszázezer német katona készülődött.
A védelemre berendezkedő szovjet csapatok létszáma megközelítette a kétmilliót, harckocsijaik, tankjaik száma is duplája a támadókénak. Lövegekben, aknavetőkben pedig eleve négyszeres fölényben voltak. (Nem köztudomású, pedig fontos: 1943 tavaszán a Szovjetunió már több és jobb fegyvert állított elő, mint a náci Németország. Moszkva hadigépezete modernebbé és hatékonyabbá vált.)
A támadás első órájában a német tüzérség több lövedéket lőtt ki a szovjet vonalakra, mint a lengyelországi és francia hadjárat során összesen! Az élet-halál harc nem nélkülözte a groteszk mozzanatokat sem. Krüger SS-hadnagy a kézitusa során golyót kapott a nadrágja zsebébe, amelyben belobbant a füstgránát. Krüger letépte magáról az égő ruhát, és – mint egy háziasított, meghámozott Wotan – füstölgő alsónadrágban rohamozta tovább a T34-eseket.
Ám ez volt az utolsó német támadó hadművelet a keleti fronton. A vereség alapjaiban rendítette meg Hitler (amúgy is téves) stratégiai elképzeléseit. És javításra már nincs lehetőség: Szicíliában partra szállnak a szövetségesek, Olaszország inog.
A szovjet hadsereg majd 180 ezer halottat, 1600 páncélost és 460 repülőgépet vesztett. Model és Manstein tábornokok mérlege ennél szolidabb: csak 57 ezer katona, 252 páncélos és 159 repülőgép veszett oda. Meg a keleti front. És a háború.
„Sztálingrád a kezdet vége volt, Kurszk pedig a vég kezdete” – kommentálta Churchill.
(Lloyd Clark: Kurszk. A legnagyobb csata. Keleti front, 1943. Fordította: Fazekas István. Gabó Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
