Két díjat is nyert Cannes-ban Az ügyfél

Erősen kezdődik. A bérház, amelyben hőseink laknak, éppen összedől: falak repednek, kárpitok hasadnak, üvegtáblák pattannak szét. (Mintha a szomszéd telken építenék a pesti metrót.) Menekül mindenki. De imponálóan működik a szolidaritás, a pániktalan figyelem, a vészkommunikáció.

Aztán lenyugszanak az idegek. Kölcsönlakás is akad, van hol újrakezdeni. Azzal nem számol senki, hogy itt előzőleg egy laza erkölcsű nő lakott, nagy ügyfélforgalommal. S ha valaki nem kellő figyelemmel veszi szemügyre a lakcímkártyákat, ebből még baj is támadhat.

Támad is. Egy ideszokott férfi behatol a fürdőszobába, ahol az asszony tusol. Hogy mi történik köztük, az rejtve marad (hisz nem Hitchcock úr rendezte), csak a véres lábnyomok és az intenzív osztályon fekvő nő adja a habeas corpus bizonyítékait.

És egy ott felejtett idegen mobil, némi készpénz (hja, nagy úr a megszokás!) és egy kulcscsomó, no meg egy autó marad a tetthelyen. Nyugati filmekben ennyi nyom sok is. Teheránban nem így! Itt elválik a kaland a lelki élményektől, az erőszak a megszégyenüléstől. Hogyhogy látta valaki meztelenül az asszonyt? És megtámadta? Valamelyik szomszéd? Tán a nő is akarta? Aligha lehet ártatlan. Archaikusabb, súlyosabb a gyanú errefelé. Alatta hasad és morzsolódik a család.

Nincs feljelentés. A nő fél. Árnyék esett az életére. A férj meg akarja találni a tettest. Az asszony nem. Inkább maradjon a titok és a mindenkire ráosztható gyanú.

De némi félreértések után eljön a bosszú szigorú órája. Az erkölcsi megsemmisítésé. Ám van ennél általánosabb morál is, amit éppen a feleség képvisel. Az áldozat! Ennek révén lép ki a nő a „birtokoltak” nemi szerepköréből.

A kiváló mű a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplő (Shahab Hosseini) és a legjobb forgatókönyv díját nyerte el. Megérdemelten. Ajánlom.

(Rendezte: Asghar Farhadi.)

Bölcs István