Keleti Nyugalom - Hotel Marigold

A mai fogyasztói társadalom – s így van ezzel a filmipar is – mintha számításon kívül hagyná az ötven éven felülieket. Mintha ők már nem számítanának, mintha ők már nem lennének „célcsoport”, egyfajta „kor rasszizmus” veszi körül őket, mintha a középkorba lépve, pláne a nyugdíjazással, véget érne az élet. Pedig ez nem így van. Lehet élni ötven, hatvan, hetven, nyolcan... szóval, nagyon sok évesen is. Lehet tanulni, újdonságokat felfedezni, a megszokott dolgoktól eltérő jelenségekhez alkalmazkodni, új tapasztalatokat és élményeket szerezni, új kapcsolatokat kötni, örülni vagy egyszerűen csak élvezni az életet.

Talán ezen a szemléletmódon kíván változtatni John Madden új vígjátéka, a The Best Exotic Marigold Hotel –, amely a Keleti nyugalom – Hotel Marigold magyar címet kapta. S a rendező nemcsak az ötven fölötti közönséget célozza meg, hanem egyben az angol színjátszás nagy öregjeinek is lehetőséget kínált új alkotásával.

„Töltse élete aranyló alkonyát egy indiai palotában!” – így csábít az a katalógus, melynek engedve egy vegyes összetételű, különféle múltat cipelő, különböző mentalitású angol nyugdíjasokból álló csoport úgy dönt, hogy soványka nyugdíjukból idős éveiket az indiai Jaipur egyik szállodájában – Marigold Hotel – töltik, ahol többet ér a pénzük és igazi luxus vár rájuk. A rendezett, jól működő, szürke Albionból megérkeznek a tarka, napfényes, meleg, színpompás, illatoktól és ízektől gazdag, nem működő Indiába és... nem fogják elhinni, semmi sem olyan, mint amilyennek a katalógus ígérte. A társaság tagjai különbözőképpen reagálnak. Van, aki hamar alkalmazkodik, van, aki lelkes, van, aki mindentől idegenkedik, de a két kultúra összecsapásában is lassan megértik, hogy ritka ajándékban, talán életük legnagyobb kalandjában részesülnek ebben az országban.

„Pusztán a jó szándék nem elég egy jó filmhez, és ez bizony nem az, de bájos, jószívű és tisztességes” – írja a The Telegraph szigorú kritikusa, amivel nem feltétlenül értenénk egyet. Bár az Indiával kapcsolatos szokásos kliséket láthatjuk, egy-egy szituáció szinte előre megjósolható, mégsem szabad kihagyni azt az alkotást, amelyben az angol színjátszás krémjét, olyan nagy öregjeit láthatjuk, mint Judi Dench, Maggie Smith, Tom Wilkinson, Bill Nighy, Penelope Wilton, Celia Imrie és Ronald Pickup, valamint a hotel agilis igazgatóját megformáló, fiatal indiai színészt, Dev Patelt (Gettómilliomos). John Madden könnyedén mulattat, de komoly kérdéseket is felvet, ezért – szubjektív véleményünk szerint – kár lenne lemaradni arról a filmről, amely a szórakoztatáson kívül elgondolkodtat és amelyben ilyen párbeszédek hangoznak el:

– Megkóstolja? Azt hiszem, úgy hívják, alu ká paráta.
– Nem eszem olyat, amit nem tudok kimondani.

S ha kijöttünk a moziból, tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket: Vajon tényleg vége van-e az életnek ötven fölött? S milyen társadalom az, amely leírja a középkorúakat és az időseket?

Filmelőzetes

Magyarországi bemutató: 2012. május 3.

További Nagy-Britanniához fűződő cikkeket olvashat az