Kedélybajos alkotók

Dr. Brenner József fehér köpenyben fogja a kilincset a másodikon. Épp a „nagyon nyugtalan” betegeknél vizitelt, ahol hűvös a folyosó, s „ordít a lélek” is. Ezen a reggelen elkísérte kíváncsi barátja, Karinthy Frigyes. Sápadt volt, meghúzódott a háttérben. Látta, amint egy tébolyult nő szaladt az orvoshoz, kitépett haja csomókban a markában. Szapora szavakkal vádolta Brenner doktort. Míg átkait szórta, az orvos szótlanul nézett a beteg nő szemébe. A mezítláb tomboló aztán egy idő után zavartan nevetni kezdett. Hisz csak tréfa volt.

A Brenner Józsefként született Csáth Géza orvos és író úgy rendelkezett, hogy halála után juttassák el a Moravcsik klinikára szívét, máját és agyát. Az agy formalinban érkezett a Balassa utcai „őrjintézetbe”, de már nem lehetett megvizsgálni: a sejtek bomlásnak indultak. Elhantolták a klinika kertjében. Ma márványtábla áll fölötte.

Az első dózis

Brenner Jóska jól festett, és gyönyörűen hegedült, de nem vették fel a Zeneakadémiára. A medicinával vigasztalódott. 1909-ben gyakorló orvosként került a klinikára. 1910-ben itt adja be magának az első adag morfiumot. Itt, a klinikán írja meg legjobb műveit is, például az Egy elmebeteg nő naplóját. A nyarakat fürdőorvosként rendszerint vidéken tölti. 1914 után felhagy az írással, a morfium megsemmisítette benne az írót.

A pesti klinikai évek után Földes községben lesz körzeti orvos. Elvonókúrával is próbálkozik. Harmincegy éves, amikor előbb hat revolverlövéssel végez feleségével, majd felvágja az ereit, és halálos adag ópiátot vesz be. „Elképzelhető, hogy ösztönösen nyúlt a morfiumhoz, hogy fékezze magában a gyilkos agreszsziót – mondja dr. Gerevich József pszichiáter. Csáth fennmaradt kórlapjáról kiolvashatók pszichopatológiai szindrómái: az elementáris szorongás, a súlyos agresszivitás és a pszichoszexuális fejlődés zavara, amely az anya korai elvesztésére vezethető vissza. Feminin karakterjegyei is voltak.”

A festő víziói

A festő Gulácsy Lajos és a költő Juhász Gyula együtt is töltött pár hetet a Balassa utcai klinikán. Megesett, hogy Gulácsy Velencében képzelte magát, s úgy is járt-kelt a tébolydában. Õ nevezte el az A és a B részt összekötő folyosót Sóhajok hídjának, az udvart Mediciek kertjének. Az udvaron lampionos ünnepségeket látott, s azt állította, a kertben Watteau és Botticelli sétál. „Öltözködése feltűnően affektált, fordítva felvett nadrágját feltűri térdig, kalapját Napóleon-szerűen gyűri öszsze...” Később már csak „egy rongydarabot dob a fejére, egyik kezében koszos párnával járkál, a másikban piszkos papírlapot tartogat, s annak szemlélgetésében merül el” – szól az idézet Gulácsy klinikai kórrajzából. A csodabogár, mandulaszemű fiú skizofrén volt.

Idősebb Gulácsy Lajos, az apa lecsúszott ember volt. Vagyonát elveszti, vasutasként fiatalon nyugdíjazzák. Szabadidejében csillagászattal, matematikával foglalkozik. Felismeri fiában a művészt, s a maga módján menedzseli is. Feltűnő ruhákba, történelmi kosztümökbe öltözteti, liberálisan neveli. Az apa 1904-ben meghal. Ettől kezdve Lajos egy szűk szobában él, együtt anyjával a józsefvárosi Rigó utcában. Több mint tíz évig tart ez a beteges szimbiózis. Gulácsy sikerei ellenére nem hajlandó eladni képeit, pedig nyomorognak. Ha az asszony titokban mégis pénzzé tesz egy-egy festményt, Lajos fojtogatja a kedves mamát.

Nem messze innen, a Szűz utca 3.-ban, a padláson volt Gulácsy műterme. Amíg enyhe formában jelentkezett nála a pszichózis, csak átsétált a műterméből a Moravcsik klinikára, aztán – ahogy a téboly elhatalmasodott rajta – állandó bentlakó lett.

A varázslópiktornak nővel érdemi kapcsolata nemigen volt. Himlőhelyes arcával, széles orrával nem lehetett vonzó a szebbik nem számára. Barátai gúnyolták is őt női társaságban. Gulácsy így védekezett: „Ezt nekem ne mondja, nagyon is tudnék én Pintyőkével bánni. Ha én megcsókolnám, vért szívnék az ajkáról, és korbáccsal ütném.” Egyszer volt igazán szerelmes, akkor is egy halott nőbe. Firenzében vázlatokat készített az anatómiai intézetben, amikor behozták egy fiatal öngyilkos tetemét (lábcédulája szerint Auréliának hívták). Gulácsy észre sem vette, hogy besötétedett, és rázárták az ajtót. Másnap esett pánikba, hogy mennyire megszerette a halott lányt.

„...élni nem tudok...”

„A skizofrén festő sajnos nem kapott érdemi kezelést a Moravcsik klinikán – avat be a szakmai titkokba dr. Gerevich. – Akkoriban itt nem volt komoly művészetterápia, mint például Koppenhágában, dr. Jacobson vezetése alatt. De az is igaz, hogy Gulácsynál nagyon súlyos volt a zavar.”
Juhász Gyula a melankólia betege volt. Szorongásos, introvertált személyiség, szociális fóbiával, önbizalomhiánnyal tetézve. 1905-ben írja: „a szenvedés fanatikusa lettem. Szomorú keresztény. Hallgatásom oka teljes, tökéletes szellemi, erkölcsi, testi, lelki impotencia. Jobb szeretnék senki lenni, mint valaki. Dicsvágy nem bánt, szerelem nem háborgat, élni nem tudok.”

Gyáva vágy

Tizennyolc éves kora óta fejfájós, ugyanabban az évben követ el öngyilkossági kísérletet, amikor első kötete megjelenik. 1913-ban Moravcsik professzor egészségesnek nyilvánítja. 1914 márciusában a költő a Nemzeti Szállóban mellbe lövi magát. Élete során még ötször kísérel meg öngyilkosságot. Végül gyógyszermérgezéssel végezte be.

Móra Ferenc szerint Juhász Gyulát a nő utáni mérhetetlen vágy és a nőhöz való közeledni nem merés betegítette meg.