Kasszandra szamizdatban
„A helyzet kilátástalannak tűnik. Orbán iszonyú súllyal nehezedik a magyar jobboldalra, alternatívája nincs... Az általa vezetett jobboldal újra militáns, antiliberális, avítt és nemzetközileg szalonképtelen lesz.” Debreczeni József írt így abban a dolgozatában, amelyben azt bizonyította, hogy Orbán konfrontatív hatalmi politikájával a magyar jobboldal Bethlenhez kötődő realista, liberális konzervatív hagyománya helyett Gömbös Gyula útján indult el, amely nemcsak radikális, de a parlamenti hagyományokkal is szakít. Az írás 2003. június 7-én jelent meg. Hol volt még a kétharmad?
Hátborzongató olvasmány Debreczeni József kötete, amely a közíró elmúlt két évtizedben megjelent írásait tartalmazza. A cikkgyűjtemény kockázatos vállalkozás, hiszen az évtizedekkel ezelőtti elemzések általában érdektelenek. Nos, Debreczeniről most derül ki: ő a harmadik köztársaság igazi Kasszandrája. Újra és újra túlzónak, „hivatásos rettegőnek” nevezték – s mindvégig pontos elemzőnek bizonyult.
A kötet első írása Csurka Istvánról szól. Debreczeni, a nemzeti oldalhoz csatlakozott tanárember kimondja: Csurka egzaltált, komolytalan. Politikusként „nem elég higgadt, nem elég okos, nem elég realista ahhoz, hogy termékeny lehessen”. A cikk írásakor 1987-et írtunk! Csurka politikusi pályafutása válójában még meg sem kezdődött.
Debreczeni intellektuális és morális színvonala azóta is töretlen. Nem véletlen, hogy 1992-ben ő mondja ki Csurkáról először, hogy szövegei „hibátlanul megfelelnek egy komplett náci alapvetésnek”. Csurka ekkor még nagy hatalmú alelnöke volt az MDF-nek, így a szerző ezzel az írással valójában kiiratkozott a pártpolitikából. Túl őszinte, túl igényes, túlságosan demokrata ahhoz, hogy a magyar döntéshozó elit elviselje őt a kapuin belül.
Mindnyájan tudjuk, amit a kötet újra bizonyít: Debreczeni az első, aki kimondta: Orbán kétharmados megválasztása egyben a harmadik magyar köztársaság vége is lesz. Annál tanulságosabbak tehát az idei írások. Például az, amelyben azoknak a reményeit hűti jeges logikával, akik szerint Orbán úgysem mehet végig a választott útján: szembesül majd az ország súlyos helyzetével, saját ígéreteivel, ellenzéki rombolásának következményei visszahullnak a fejére. Naivitás, válaszol Debreczeni. Az uralkodó közhangulat ugyanis nem spontán képződmény: „Orbán országában nem lesznek olyan médiaviszonyok, amelyek a hatalommal szemben formálnák és gerjesztenék a közhangulatot. Nyomasztó hegemónia lesz.”
Debreczeni könyvének kinyomtatásától – miért, miért nem – visszalépett szerződött kiadója, így azt maga az elemző jelentette meg. A Húsz év tehát az Orbán-korszak első szamizdata.
