Kardos-Horváth János: Nem keresem a balhét, az élet totális megtapasztalásának irányába megyek
Megjelent a Kaukázus legújabb albuma. Nagyinterjú.
Megjelent a 2021-es DAL győztes Kaukázus legújabb albuma. A zenekar frontemberével, Kardos-Horváth Jánossal beszélgettünk a lemez koncepciójáról, a dalok születéséről, és arról, milyen az ő Magyarországa. Az énekes-dalszerző szerint sokkal nagyobb figyelmet kéne fordítanunk az érzelmekre, tetteinek következményeire, valamint arra, hogy megvásároljuk-e a négyszáz forintos párizsis zsemlét.
Hogyan kerül Magyarország egyik legmeghatározóbb alternatív zenekara a DAL című műsorba?
Egyáltalán nem az volt cél - a későbbi győztes- Egyetlen szó című dallal, hogy nyerjünk. Amikor láttuk a DAL című műsor hirdetését, a zenekarom tagjai egymástól független kezdték el hívogatni egymást, hogy miért is nem küldjük be a számot és jelentkezünk a műsorba. Amikor beválogatták már az is egy óriási dolog volt. Nagyon örültünk, hogy adásról adásra továbbjutottunk, egyre bizakodóbbak lettünk időközben, hirtelen a döntőben találtuk magunkat.
A zenekar korábbi sikerei mellett, illetve ellenére izgultak a műsorban történő szereplés miatt?
Igen, azért a DAL című műsor az ország egyetlen olyan nagyon magas technikai színvonalú műsora, ahol zenekarok egymás után játszanak élőben. Nagyjából száz ember abban a stúdióban azt akarta, hogy ez a műsor szülessen meg. Szerintem alapvetően már az is egy jó dolog, hogy együtt van nyolcvan vagy száz magyar és egy dolgot akar, egy irányba megy. Azt gondolom, hogy ezt minden zenekarnak át kellene élnie. Egy nap nyolcvanszor el kell játszanod a dalodat, ilyen próba, olyan próba. Teljesen kiesel a komfortzónádból. Azt nem állítom, hogy ez alapvetően jó érzés, de szakmailag sokat jelent. Az embernek segít abban, hogy sokkal inkább kívülről tudjon rátekinteni a saját szellemi termékére.
Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu
Hát a kedves szerzők döntsék el, óhajtanak-e „lakossági” irányba elmenni. A magam részéről 15 éve forgok, mozgolódok színpadokon, fesztiválokon, koncerteken. Végtelen tömegeket láttam tapsolni nagyon gagyi celebes vagy mulatós zenére, de négy embert is láttam világszínvonalú underground zenekar koncertjén. És nem azért volt ott négy ember, mert rosszak voltak, hanem mert a szubkultúrán kívül nem ismeri őket senki sem. Nekünk jól sült el a tévés szereplés, többen ismertek meg minket, mint fordultak el tőlünk. Én mindenkinek ajánlom a Dal című műsort is, ahogyan minden más felületet is, de téves azt feltételezni, hogy egy daltól „befutsz”. Ideig-óráig biztos, de több dal kell. Bemész egy országos tévécsatorna műsorába megmutatni magadat. Ez be tud pörgetni egy zenekart.
Megnyerték a DAL című műsort, az egyik fődíj pedig egy album elkészítése volt. December 6-án meg is jelent LUX címmel. Az albumon különböző tematikájú és stílusú dalok hallhatók, milyen koncepcióval fogtak neki a lemez elkészítésének?
Nem a nulláról kezdtük el az album megírását, már sok dalunk volt és van, amely már valahol tartott. A műsor segítségével 70 százalékban olyan emberekhez jutottunk el, akik még sohasem hallottak rólunk. Nem várhattam el egy ekkora médiazajban, amikor napról napra jelennek meg jobbnál jobb zenekarok, hogy emlékezzenek: 2010-ben láttak minket, amikor a debreceni víztoronynál koncerteztünk. Tehát ez egyben egy új esélyt is jelentett, olyan lemezt szerettünk volna, amit meghallgatnak az emberek anélkül, hogy nagyon hümmögniük kéne. Családok és gyerekek is.
Mit ért az alatt, hogy hümmögniük kéne?
Nem akartam hatásvadász lenni. Például direkt kerültem a politikai témákat. Bár nagyon hálás téma, hiszen látjuk, hogy jó pár humoristának vagy zenésznek, előadónak az egész ars poeticája arra épül, hogy politizál, kritizál, beszól, ironizál, káromkodik. Ilyenekre nem fordítok energiát. Én is használok csúnya szavakat, de élőbeszédként, idézetként, kontextusban. Engem érdekel a közélet, de annyira átvan politizálva minden, hogy bármit mondanék, mondjuk akár Mocsáros-dűlő megmentéséről, az autómentes napról Budapesten, a húsmentes étkezésről vagy az LMBTQ-kérdésről, rögtön leoltanának. Menne az okoskodás a kommentmezőn, a jobban tudás, a fika, a vádaskodás, hogy én ilyen fizetett ügynök, olyan bérenc vagyok. Ne haragudjon, de ezt annyira unom és fáraszt, egyben kártékonynak is tartom, hogy más irányba indultam el. Mondhatni befelé és felfelé. Alkotói autonómiában élek, sose mondta meg senki, miről irhatok vagy miről nem. Sosem tiltott le egy közösségi oldal sem. Nem keresem a balhét, az élet totális megtapasztalásának irányába megyek. A Kaukázus LUX lemeze derűs!
Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu
Minél szélesebb körnek, minél érthetőbben üzeneteket megfogalmazni. Ez tekinthető a zenekar új irányvonalának is?
Végül is minden dal, egyben kampánydal. Jó érzés zenészként olyan dalt énekelni, amit ismer a közönség. Nagyon jó. Sokkal jobb, mint kioktatni, lenézni őket egy olyan produkcióval, amit „úgyse értetek meg”. Slágert írni szerintem ajándék. A Jóisten ad egy kis kollektív tudást, amire mindenki rá tud kapcsolódni. Egy országos sláger kicsit „megtolja” a zenekart: van siker, van koncert felkérés. Együtt vagyunk, csináljuk, buli van és születnek újabb tervek. A racionalitás, az ész, a szabályok, a digitális és a pénzvilág burjánzik, virágzik, fejlődik, de közben iszonyú ellaposodást tapasztalok. Belemagyarázott ezoterikus magányok, testkultúra, elasztikus futónadrág és elektromos autó, de a szomszéd nénit nem ismerjük, és ha a pirosnál odaavászkodik egy hozzám hasonló, legmagasabb kozmikus entitás, tehát egy ember a Fedél Nélküllel ötszáz forintért, inkább elfordítom a fejem. A Dalai Láma pár éve azt üzente nekünk magyaroknak, – amikor az 56-os forradalom kapcsán megkeresték –, hogy az országunkban túl sok figyelmet fordítunk a rációra ahelyett, hogy az érzelmeket, a szívet erősítenénk. Foglalkozom a tibeti buddhizmussal, úgyhogy nekem ezt betalált!
Az egyik leghíresebb buddhista mantra, az Om mani padme hum gyakori motívum az új albumon. Ez is ennek tudható be?
Koltay Anna, Nagy Natália és Fodor Imre a közmédiából ismert riporterek, műsorvezetők. Felkértem őket, hogy egy-egy dalszöveget mondjanak fel. Ezen részek alatt szól ez a mantra, amit én mormoltam fel több szólamban. Valami olyasmit jelent, hogy „mindenkinek sikerüljenek a dolgai úgy, hogy az lehetőleg mindenkinek a legjobb legyen”. Ebbe remélem nem lehet belekötni. Mi mást kívánhatok én magamnak, mint amit egyébként bárki másnak is? Ez nem vallásos lemez, hanem egy eklektikus, színes, igényes, de könnyű zenei album.
Az album szövegvilágának visszatérő kifejezései a pénz, a fény és a reinkarnáció. Mi a viszonya ezekkel a szavakkal, fogalmakkal?
Én ezt személy szerint nem figyeltem meg, de viccesnek tartom, hogy ön ezt kihallotta az album dalaiból. Mindig csiszolgatnom kell a pénzkarmát és könnyű a dolgom, mert nincs. A fény? Sok szó esik mostanában a napelemekről. Én is régóta szajkózom, hogy a Nap a legnagyobb ingyen energiaforrás. Ebből növekedett ki az emberi civilizációnál sokkal összetettebb és igazságosabb, földi ökológiai rendszer: a természet, az állatok, és a növények. Nekem nincs napelemem, mert támogatás nélkül egyelőre baromi drága. Habár egyre olcsóbb! Bizakodó vagyok abban, hogy ez elfog terjedni és talán a fosszilis energiahordozókat ki fogja váltani. A harmadik felvetése, a reinkarnáció. Nagyon izgalmas kérdésnek tartom, tanulmányozva a világvallásokat, tulajdonképpen ugyanazok az erkölcsi minták, mintha átvettek volna egymástól elemeket. Én Jézust, Buddhát, Mohamedet eltudom fogadni, mert nagyszerű életutat jártak be! Viszont a patás ördög szerintem túlzás. Az ember magának teremti a poklot és a menyországot is. Döntéseink, másokkal való viselkedésünk teremti az életünket. Nincs kegyelem. Józan paraszti ésszel álltam bele a karmába. Azért nem eszek párizsis szendvicset, mert a párizsit alkotó disznó kegyetlen gyötrelmeken ment keresztül. A disznó egész életének nyomora, takarmányos táplálkozása, életrezgése az nem lehet egyenlő azzal a négyszáz forinttal, amibe a szendvics kerül. Nincs pénz, ami ezt feloldja! Nem táplálom se szellemileg, se fizikálisan magam ilyen termékekkel. Nyilván vannak kivételek, de megmondom őszintén, a következő életemben Izlandon vagy Kanadában szeretnék megszületni. Ahhoz viszont rengeteg rossz karmát le kell dolgozzak.
Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu
Az új lemezen első helyen szerepel az Ez a te Magyarországod című dal, ami a Road Movie-ban, Till Attila műsorában is hamarosan szerepelni fog. Milyen az ön Magyarországa?
Olyan, ahol be van fagyasztva a benzinár. Az én Magyarországom köszöni szépen, de jól van. Vannak cselekvőképes, vízióval, célokkal, működő kapcsolatokkal élő, alkotó, dolgozó emberek. Szerencsére olyan emberek vesznek inkább körül, akik nem várják a segélyt, nem mindig a könnyebbik végét fogják meg a dolgoknak, és képesek kompromisszumokat kötni. Mondhatni nem a saját egójuk igazsága vezérli őket. Ilyen emberekkel jó együtt lenni. Ez nem vidék vagy város függő. Kisöpröd-e az udvarodat? Megcsinálod-e az előkertet, hogy szép legyen az utcakép. Teszel-e paradicsompalántát a földedbe? Vállalsz-e gyereket? Bemész-e megverni a tanárt, ha az intőt adott a gyerekednek, vagy inkább viszel a saját pénzeden karácsonyfát az oviba? Adsz-e magadtól egy bonbont a gyereked tanárnőjének pedagógus napon? Irigykedsz-e a merdzsó terepjárókra? Hú, mondjuk ez nem jó példa, mert nagyon szeretnék végre egy megbízható négykerekes autót.
Vannak az albumon a dalok között versek is. Miért érezték ezt szükségesnek egy zenei albumon? Ki írta ezeket a szövegeket?
Ezeket a szövegeket én írtam. Ilyen kis irodalmi egypercek. Lehet verseknek is nevezni őket, igazából régi dalszövegek. Picit önzők akartunk lenni, hogy hallgassák tovább a Kaukázust, és színesítsük a lemezt. Egy kicsit érzékenyítés is abban az értelemben, hogy hallgassanak az emberek olyan szövegeket is, ami nem reklám.
Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu
Mi ihlette a Síbusz című számot, amelynek két központi kérdése is van: Isten és az elmúlás?
A Petőfi Rádióban, a Talpra Magyar című műsorban voltam műsorvezető Peller Mariann-nal és Harsányi Leventével egy teljes évadon keresztül. Akkor történt a veronai buszbaleset. Másnap erről adást kellett csinálnunk erről a „témáról”. Nagyon furcsa volt, de ha lehet ezt mondani jól sikerült, mert rengeteg visszajelzés érkezett, sokan nyilvánítottak részvétet. Bennem nagyon megmaradt, megdöbbentett ez a tragédia. „Miért borul a síbusz fel?” Ki tudja mi fog történni a következő pillanatban. Tudom, nagyon nehéz úgy élni, hogy bármelyik pillanatban vége lehet, el kell engedned ezt az egészet. Én foglalkozom az elmúlással, trenírozom is erre az agyamat. Az pedig egy másik nézőpont, hogy nagyon benne van az ember az életben, nagyon szereti, végtelennek és örökkévalónak tartja, közben pedig valójában illuzórikus és nagyon pillanatnyi. Zóra a másik erős fele a dalnak. Nagyon szeretem a hangját és a lényét is. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt énekeltünk, és amit beletett angol szöveg a dalba, az szerintem Grammy-díj.
Mit ért az alatt, hogy lehívta a dalt?
Szerintem ez egy látogatás az „ufók, a többdimenziós terek, a kollektív memória világában”, ahol minden kész van. Tuti, hogy bizonyos alkotók néha be-be járnak. Szerencsés vagyok, hogy nekem is vannak ilyen tapasztalataim.
Minek köszönhető, hogy ennyi zenei stílus jelenik meg az albumon?
A Lux egy folklemez, tehát eljátszhatók a dalok egy szál gitárral is. Szinergiákból épült fel, tehát többen dolgoztunk és gondolkodtunk rajta. Kontor Tamás nagyszerű hangmérnök és szerzőtársam, már az Egyetlen szót is az ő „füléből” raktuk össze. Domokos Tibor nagytiszteletű alkotótársam és barátom billentyűzött, nagyon jókat gondolt bele az albumba, meg egyáltalán elvisel engem már vagy 10 éve. Kis Tibor Sztivi, a zenekar gitárosa is finomakat tett hozzá. Simonyi Zádor, a Kaukázus délvidéki dobosa szintén nagyon precíz, megbízható oszlopunk. Vörös Janka egy csomót vokálozott a számokban, zseniálisan! Megdöbbentő, mennyit hozzátesznek a kis finomságai Jankának a lemezhez. Három dalra pedig felkértem egy új cimborámat, Kirschner Pétert a kitalálásra, producerálásra. Gyimesközéploki szálunk is van, mert egy nagyszerű gyimesi zenész, táncos, székely, csángó, erdélyi világban szügyig benne élő kultúrember, André Csabi ütőgardonozik és sípol a lemezen.
(Kiemelt kép: Kardos-Horváth János énekes-dalszerző interjút ad a 168.hu-nak az A38 hajón Budapesten, 2021. december 6-án. Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu)
