Kalandos sorsú Kígyóölő

Azt olvasom Székely Ilona írásában, hogy: „Pátzay Pál Kígyóölője... a debreceni Biogal Gyógyszergyár előtt bukkan fel mint a betegségek elleni küzdelem szimbóluma. Ott is marad évtizedekig... Wallenberg neve azonban sehol nem szerepel. A kígyóölő átlényegül... a Biogal emblémájává válik.”

A szöveg azt sugallja, hogy már nincs ott, holott ez nem így van. A mellékelt, 2006-ban készült fénykép tanúsága szerint ma is áll, szépen rendezett környezetben, új posztamensén a következő felirattal: „Pátzay Pál alkotása a gonoszt legyőző emberség jelképe. Raoul Wallenberg svéd diplomata emlékét őrzi, aki 1944-ben a náci-nyilas gyilkosoktól üldözöttek ezreit mentette meg. Biogal”

A gyógyszergyár is meghajolt tehát a svéd embermentő előtt, a mellébeszélő „üldözöttek” kitételtől eltekintve példaadóan.

Habent sua fata sculpturi – a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Azt hiszem, Pátzay Kígyóölője a legkalandosabb sorsú magyar alkotás e műfajban, nála csak ihletőjének története bonyolultabb. A szobor, illetve szobrok remélhetőleg véglegesen a helyükre kerültek. Wallenberg utolsó éveit vagy évtizedeit azonban budapesti működése után 64 évvel is homály fedi.

Fábri Ferenc
E-mail