Kácsor Zsolt: Érdemes volt ököllel a zongorát

2017. április 5., 13:16

Szerző:

Drága barátom, kedves Iván! Mivel az előző életemben újságíró, sőt (nagy T betűvel mondom) Tudósító voltam egykori közös munkahelyünkön, a Népszabadságnál, engedd meg, hogy tudósítsak neked a halálod óta eltelt három és fél év legfontosabb eseményeiről.

Bizonyára megörülnél neki, ha tudnád, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere beváltotta a hozzá fűzött legvérmesebb reményeinket is. Az állami költségvetésből háromszor annyit költünk közoktatásra, mint korábban, és ötször több pénz jut kutatás-fejlesztésre, mint a rendszerváltás óta bármikor.

Boldog lennél, ha tudnád, hogy virágoznak a kulturális és irodalmi folyóiratok, a kormánypárt oligarchái mázsaszámra öntik a tao-pénzeket a különböző művészeti és oktatási alapítványokba, a Magyar Művészeti Akadémia új elnöke pedig Nádas Péter lett, akinek a javaslatára az akadémia fölvette az Európai Magyar Összművészeti Köztársulat nevet.

Az országban az elmúlt tizenöt évben fölállított háromezer-négyszáz Wass Albert-szobor kilencven százalékát elbontattuk, és a felszabaduló bronzmennyiségből nem ágyúkat öntöttünk, hanem megalkottuk az Európai Magyar Köztársaság emlékművét a Szabadság téren.

A színházakat rátermett szakemberek vezetik, nem pedig politikai paprikajancsik és felfújt hólyagok, a na­­pilapok eladási példányszámai meg­­állíthatatlanul növekednek, hiszen özönlenek haza Angliából, Németországból, az Egyesült Államokból a hazájukban gyarapodni vágyó fiatalok.

2017-et írunk, ebben az évben ünnepeljük a kiegyezés 150. évfordulóját, amelynek tiszteletére européer kormányfőnk Ausztria kormányával közösen meghirdette a Nemzeti Kiegyezés és Megbékélés Évét. Magyarország és Ausztria az évforduló tiszteletére egy évre szimbolikusan eltörölte a két ország közötti államhatárt, a határellenőrzés megszűnéséből fölszabaduló forrásokat pedig átcsoportosítottuk a Szíriából érkező háborús menekült gyerekek nyelvoktatására, mert ők emelt óraszámban tanulják a magyar, német és angol nyelvet.

Látod, barátom, érdemes volt küzdened! Érdemes volt írnod, harcolnod, üvöltened! Érdemes volt ököllel verned a zongorát egy jobb, élhetőbb, igazságosabb Magyarországért! Az új magyar köztársaság példát mutat Euró­­pának humanizmusból, társadalmi szolidaritásból és alkotmánytanból.

Drága barátom, kedves Iván!

Azt javaslom neked, hogy ne keseredj el, ha a túlvilági törzsasztalodnál olyan híreket hallasz, amelyek a fönti tudósításnak ellentmondanak. Ennek az az oka, hogy a túlvilági közmédiát még nem Magyarországról akkreditált szakemberek vezetik. De türelem, kedves Iván: még pár év, és a túlvilágon is a magyar dicshimnuszt fogják játszani a nagyobb mennyei ünnepeken.

Addig is: boldog születésnapot kívánok neked, s azt kérem, gondoskodj odafönt elegendő jeges szódáról. Már csak pár év, megyünk utánad mi is, és tudod, nem szeretnénk langyos fröccsöt inni odafönt. Szólj a mennybéli pultosnak: készítheti a poharakat. Csirió!