„Idehaza csak művészileg tud megtérülni egy film, anyagilag nehezen” – interjú Kleim Viktorral

Október végén kerül mozikba hazánk Oscar-nevezett filmje, a Post Mortem, amely magyar alkotástól szokatlan módon a horror műfajt képviseli. A film főszereplőjével, Kleim Viktorral a munkálatok hátteréről, a film központi témáját képező halálközeli élményekről és a folytatás lehetőségéről is beszéltünk. Interjú.

2021. október 31., 17:03

Szerző:

A Post Mortem épp egy világjárvány közepén érkezett meg a mozikba. A film témáját tekintve kicsit hátborzongató ez az egybeesés.

Szerencsés módon a film még a pandémia előtt leforgott, így nem kellett átalakítani a forgatási szisztémát. Az viszont tényleg hátborzongató, hogy a film egy járvány alatt jött ki. Ez azt mutatja, hogy a film kísérteties módon megelőzte a korát, de ebben nyilván semmiféle tudatosság nem volt. Az is érdekes, hogy a filmben felbukkanó spanyol náthának épp most van egy százéves aktualitása, de azt rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy a film elkészülte előtt kitör egy újkori világjárvány.

A film az első világháborút követően játszódik, amikor a magyar társadalomban elég erős letargia uralkodott. Hogy érzi, mennyiben lehetett más akkoriban a halálhoz való hozzáállása az embereknek, mint napjainkban?

A gyógyszeripar fejletlensége, a magas gyermekhalálozás és sok egyéb tényező miatt egyszerűen jobban jelen volt a hétköznapokban a halál, mint most. Feldolgozni és együtt élni a halállal szerintem a mai napig nem tudtunk megtanulni, de sok minden megváltozott. Gondoljunk csak bele: a post-mortem fotózások akkoriban teljesen bevett dolognak számítottak, ma viszont rémisztőnek és abszurdnak tűnik. Az én tudásom szerint tehát radikálisan más lehetett az emberek halálhoz való hozzáállása, de a megfejthetetlenség és a misztikum ugyanolyan erős volt, mint ma.

Magyarországon nem túl megszokott, hogy horror filmet készítenek és ha jól tudom, ön sem szerepelt még korábban ilyenben. Miben volt más a felkészülés, mint egy dráma vagy vígjáték esetében?

Tom Hankset tudnám itt idézni, akinek három alapszabálya van: tudd a szöveged, legyél ott időben és csinálj valami olyat, amit senki más nem tudna úgy. Szerintem ez a tanács műfajtól függetlenül megállja a helyét. Ha csak pár másodpercre is, de tudsz valami olyat adni a nézőnek, amit korábban még nem látott, nyert ügyed van. Egy film sikeréhez persze ennél többre van szükség. Elengedhetetlen, hogy nagy legyen a színészek játékkedve, foglalkoztassa őket a téma, legyenek nyitottak, rugalmasak, és persze lazák, ha azt a szerep megköveteli.

A Post Mortemben rengeteg újdonsággal kellett megismerkednie. Volt víz alatti jelenete, kellett lovagolnia, húzták földön, és lebegett a levegőben. Melyik volt a legérdekesebb?

A víz alatti jelenet maradandó élmény volt. Ez alatt búvárok segítettek minket, oxigénpalackon keresztül jutottunk levegőhöz, és volt hogy akár fél órát is lenn kellett maradnunk a felvétel kedvéért. Ez teljesen új élmény volt nekem. Ha választanom kellene, hogy mi volt a forgatásból a legemlékezetesebb számomra, azt tudnám mondani, hogy a skanzenben történő forgatás és a falusi atmoszféra közelsége. A forgatás során ugyanis egy egész falu állt rendelkezésünkre, ahova viszonylag hosszú ideig be is költöztünk, és végig ott forgattunk. Ennek volt egy érdekes karácsonyi hangulata is. Az ünnepek előtti utolsó forgatási napon, saját készítésű rétessel kedveskedtem a stábnak. Családias légkör alakult ki.


Fotó: Post Mortem - Intercom - Szvacsek Attila

És a forgatás egésze alatt?

Ott is, végig. Olyan stábtagokkal dolgoztam együtt, akikkel már forgattam korábban és jó a viszonyunk. Nagy Andris operatőrrel, Breckl János jelmeztervezővel már több tévés és filmes munkában találkoztunk. Anger Zsolt az egyik legjobb barátom, Schell Judittal pedig Debrecen a közös szál, vele is van egy összekacsintásunk emiatt. Ez mind sokat számít, de a legfontosabb az volt, hogy mindenki tele volt ambícióval a forgatás alatt.

Hogyan készültek a szerepükre, volt egy kifejezett film, ami hatással volt önre?

Bergendy Péter rendező nem adott nekünk filmlistát, inkább magáról a műfajról beszélgettünk, és annak a dinamikájáról. A horror alapja ugyanis a szorongás és a félelem. Kezdetben az volt a nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk ezt átadni a nézőnek, és hogyan tudjuk mi színészek is kihozni magunkból a maximumot. A film annyira szépen elő volt készítve mind technikailag, mind gyártásilag, hogy nekem tulajdonképpen csak fel kellett állnom a szörfdeszkára, utána már vitt magával az érkező hullám.

Az eredménye már most látszik: a napokban egy torontói fesztiválon tíz díjat söpörtek be, és ezt a filmet nevezi Magyarország a soron következő Oscar-gálára is.

Ezeknek nagyon örülünk, de végső soron mégis csak az lesz az igazán fontos, hogy nektek, nézőknek, hogy tetszik. Nem kizárt, hogy a díjak miatt több emberhez is eljut a film híre, de ismétlem, nekünk alapvetően a ti véleményetek számít.

Mit tart a film legnagyobb erényének?

A Post Mortem egy rendkívül összetett alkotás, és szerintem mindenki mást fog benne felfedezni. Van egy nagyon erős közép-kelet-európai, fojtott misztikuma, ami a képi világban, a témában és a korszakban is visszaköszön. De hallottam már olyat is, akinek a krimi, thriller része jött be igazán, vagy épp az ijesztgetések. Ami még sokaknak felkeltette az érdeklődését, az a két főszereplő közötti kapcsolat. Tomás és Anna viszonya ugyanis leginkább abból fakad, hogy mindketten megtapasztalták már, milyen érzés a halál torkában lenni, sőt túl is lenni azon. A Post Mortem nem egy dolgot akar középpontba állítani, hanem rengeteg apró összetevőből keveri ki a végső főzetet.

Mit érzett, amikor először látta a kész filmet?

Nekem leesett az állam. A filmeknél nagyon sok minden dől el a vágóasztalon és a speciális effekteknél, amit nem láthatunk a forgatásokon, de szerintem kiváló munkát végzett a csapat és remek lett a végeredmény.

Mit tart a karaktere fő motivációjának? Tomás ugyanis egyszerre számított vásári szenzációnak, mint a halálból visszatért ember, másrészt a halottak családjának segített a fotózásokkal.

Szerintem az alap ambíciója ennek a karakternek, mint mindenki másnak, a túlélés. Azáltal, hogy az utolsó pillanatban kirángatták a háborús tömegsírból, és kapott egy kis haladékot a jó Istentől, úgy döntött, megpróbál élni vele és segíteni másokon. Miután ellátogat a faluba, már inkább az események sodorják magával.

Nyilván mindenki mást fog levonni konklúzióként a film láttán, ezért is szép a művészet. Önnek mi volt a tanulság?

Számomra a legérdekesebb az volt, hogy a két főszereplőt egy negatív élmény köti össze, a halál. Valójában mindkét karakter lehetne már a síron túl, de mégis élnek, és egymás iránt tartoznak felelősséggel, hogy az élet – halál vonalon segítsenek rendet rakni a faluban is. Mennyire jó lenne, ha az emberek anélkül is tudnának vigyázni egymásra, hogy valami szörnyű dolgot élnek meg.

A film vége nyitva lett hagyva. Ez Hollywoodban egyből folytatásért kiáltana. Tervben van egy második rész?

Hollywoodban is az döntene elsősorban, hogy hogyan teljesít a film a mozikasszáknál. A magyar filmforgalmazási és támogatási szektorban nem tud igazán kifizetődő lenni egy film. Művészileg igen, pénzügyileg nem igazán. Ezért is van az állami támogatási rendszer – egy film költségvetése ugyanis jóval nagyobb, mint amennyi akár kiemelt érdeklődés esetén is be tud folyni. Szerintem a nézők reakcióinak fényében fognak dönteni a producerek és a rendező, hogy van-e lehetőség a folytatásra.

(Kiemelt kép: Post Mortem - Intercom, Fotó: Szvacsek Attila)

A hazai médiatörténelemben először fordul elő, hogy a két ismert műsorvezető ugyanabban a műsorban köszönti reggel – ezúttal – a hallgatókat. Pachmann Péter ugyanis hat év után visszatér a Jazzy-re és csatlakozik a Business Class műsorvezetői gárdájához: Gundel Takács Gáborhoz, Kamasz Melindához és László Csabához.