Hot Jazz Band-ünnep

Huszonöt éves a Hot Jazz Band: ez már önmagában igazán irigylésre méltó dolog, negyedszázadot megélni a mai rohanó, változó világban. (Én például a fél karomat odaadnám, ha huszonöt éves lehetnék – az más kérdés, hogy mit kezdenék magammal fiatalon, de félkarúan; mindenesetre nem lehetne fél kézzel elintézni az ügyet.) A Hot Jazz Bandnél pedig a szép, kerek évforduló mellett is van irigylésre méltó dolog elég: hogy mást ne mondjunk, az a töretlen kísérletező kedv, amelynek (a virtuóz játéktudáson túl) évtizedes sikereiket köszönhetik. (De, mondjunk mást is: az a különös játékstílus, mely jó ideje védjegye az együttesnek, s amely egyfajta ironikus, idézőjeles módon idézi meg az elmúlt század különféle dzsesszirányzatait, a húszas–harmincas évek slágereitől a hatvanas évek zenéjéig.)

A banda ezt a szép évfordulót a Művészetek Palotájában ünnepelte, ezernégyszáz odaadó rajongó társaságában, akik kívülről tudták az egész repertoárt, így aztán lelkesen énekeltek is, amikor erre felszólíttattak a zenekarvezető-énekes-trombitás, Bényei Tamás által. Az ünnep fényét emelte, hogy sok régi játszótársat is meghívtak, Szalóky Bélától Szekeres Adriennen át Bényei Tiborig és Kukta Béláig. A zenekarvezető két szám között régi történeteket mesélt az utcazenészi időkből, aztán hőseink a húrok közé csaptak, végül még egy torta is a színpadra került. Szép este volt.

Ott leszünk az ötvenediken is.