Hogyan nevelhet az iskola demokráciára?
Az Orbán-kormány számos intézkedése a pedagógusok munkafeltételeinek ellehetetlenítését, a központosítással az autonómiájuk megszüntetését okozta, és a hatalom arroganciája sérti a pedagógusok öntudatát – ez volt a fő gondolata a Hogyan nevelhet az iskola demokráciára az illiberális Magyarországon? című beszélgetésnek, amely a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Political Capital közös konferenciájának volt része. A beszélgetésben Szász Katalin, a Közgazdasági Politechnikum történelemtanára, Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány elnöke és Radó Péter oktatáskutató vett részt.
Március 15-én több tízezer pedagógus és velük szimpatizáló tüntető vonult utcára Pukli István vezetésével. Pukli a szakadó esőben a Kossuth téren hirdette meg a pedagógussztrájkot: ultimátumot adott Orbán Viktornak és Áder Jánosnak: kérjenek bocsánatot a megfélemlített pedagógusoktól, különben egyórás tanársztrájkra számíthatnak. A bocsánatkérés elmaradt, a figyelmeztető sztrájkot megtartották, a diákok pedig kockás ingben tüntettek a tanáraik mellett.
Az elmúlt hetekben világossá vált, hogy alapvető kérdésekben szakmai egyetértés van az oktatáspolitikusok között, így Pokorni Zoltán, Hiller István és Magyar Bálint álláspontja hasonló, velük szemben viszont nem egy szakmai elképzelés, hanem Orbán Viktor hatalmi politikája áll. Valószínűleg már megegyeztek volna annak a törvénytervezetnek alapján, amelyet az Eötvös József Társaság készített a közoktatásról 2013–14-ben, és amelyet Szüdi János terjesztett elő a Szalay kör legutóbbi ülésén.
Szüdi János szerint egyébként az a legnagyobb probléma az oktatásban, hogy a tanuláshoz való jog ugyan megvan, de a pedagógus véleményét nem veszik figyelembe. Mindenben az állam dönt a pedagógus, a szülő és a gyerek helyett is. Az Európai Unió legnagyobb hibája pedig az volt, hogy az oktatást nemzeti üggyé tették. Magyar Bálint oktatási reformja logikusan felvázolt, nyíltabb, a szakszervezetekkel együttműködőbb volt a jelenlegi oktatási rendszerrel szemben.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a pedagógusok meg vannak félemlítve. A diákok számára viszont mintául kellene szolgálniuk és a demokráciát tőlük tudnák megtanulni, ezért Szász Katalin szerint a gyerekeket be kellene vonni a körülöttük zajló eseményekbe, aktív résztvevőkké kellene válniuk. Az oktatóknak a jelenre állandóan reflektálniuk kellene, az iskoláknak pedig az lenne a feladatuk, hogy ellenzékiek legyenek a mindenkori hatalommal szemben.
Galló Istvánné itt közbevetette, hogy a pedagógus ma a hatalom elvárásának akar megfelelni, mert meg akarja tartani a munkáját, tehát nem az az elsődleges kérdés, hogy hogyan neveli a gyerekeket.
Galambos Rita hozzáfűzte, hogy a diákoknak szükségük lenne a politikai szocializációra, mert különben csak manipulált fiatalok kerülnek ki az iskolákból. Ezért szervez a DIA vitaüléseket egyes iskolákban. Az egyik ilyen ülésen szóba került a migránskérdés is. A DIA törekvése az volt, hogy migránsokat hívjanak meg a vitára, de pont abban az időben történtek a párizsi robbantások, ezért a tanár félelmében kihátrált. Tudta, hogy vagy a szülők jelentik fel, vagy egy másik tanártársa. A tanár általános szorongása, félelmei pedig a gyerekekre is átragadnak.
Radó Péter elmondta, hogy a pedagógus számára az iskola az egyetlen biztonságos környezet, egész életét ebben a közegben éli le, nem ismer más munkaszervezetet, nem lép be más egyesületbe, szakszervezetbe. A legtöbb tanintézmény pedig beleillik a hagyományos, merev rendszerbe. Nincsenek autonóm iskolák, nincsenek céljaik, programjaik, az oktatáspolitika pedig egyáltalán nem foglalkozik a tanulmányi eredményekkel és a nevelési célokkal.
Galló Istvánné szerint a rendszerváltás óta a legrosszabb helyzetben most vannak a pedagógusok. Ha maga a pedagógus értékválsággal küzd, a gyereknek mit tud mondani? A gyerekeket pedig a kreatív gondolkodásra kellene tanítani, hogy a problémákat meg tudják oldani, de ehhez nemcsak a pedagógus, hanem a társadalmi környezet sem mutat jobb példát.
A fiatalok körében radikálisan megnőtt a szélsőségek támogatottsága. Ebből is látszik, hogy a diákoknak kevés tudásuk van a demokráciáról – jelentette ki Galambos Rita. Mivel a rendszer antidemokratikus, nem lehet demokratikusan működtetni. Radó Péter szerint többoldalú kommunikációt kellene kialakítani. De mit jelent egyáltalán az, hogy szélsőség? Nem feltétlenül a Jobbikot. A Fidesz kommunikációs csatornái is szélsőséges üzeneteket közvetítenek. Galló Istvánné itt hozzátette, hogy a családi nevelés is erősíti a szélsőséges nézeteket, és hogy mostanában egyre többen vannak a jó kommunikációs képességgel megáldott szélsőséges gondolkodású fiatalok.
Szász Katalin mondta ki a végszót: a történelmi ismeret az, ami segít elkerülni a szélsőségeket.
