Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(a Kommerszant című orosz lapnak adott interjújában, az illiberális demokráciával kapcsolatos kijelentéseit magyarázva), hogy „Európában az elmúlt húsz évben előállt az a helyzet, hogy három szellemi irányzat, a kereszténydemokrácia, a szociáldemokrácia és a liberális demokrácia közül az egyik elsöprő dominanciára tett szert, és ennek a gondolatnak a hívei kisajátították maguknak a demokráciát”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kereszténydemokrácia és a szociáldemokrácia politikai mozgalom, a liberális demokrácia viszont nem az (bár kétségtelenül léteznek liberálisnak nevezett pártok is), hanem maga a második világháború után kialakult nyugati politikai rendszer, amelybe belefér a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata vagy a liberális, sőt még a szélsőséges politika is. A liberális demokrácia teszi lehetővé a szabad választásokat, a szabad szerveződést, pártosodást, a hatalmi ágak szétválasztását és egymás kölcsönös kontrollját, a jogállamot, az egyéni, emberi jogok minél szélesebb körű tiszteletben tartását. Ezt persze Orbán is nagyon jól tudja, de szándékosan összekeveri, mintha ő nem is az egész nyugati rendszert kérdőjelezné meg. Pedig azt teszi, és őszintébb pillanataiban ki is mondja. Sajnos.

Azt állítja a miniszterelnök
még mindig a Kommerszantban, hogy egy sor ok miatt nyomás nehezedik Magyarországra, „de erre is van egy magyar bölcsesség, ami úgy hangzik, hogy csak a döglött hal úszik az árral”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ez nem magyar bölcsesség, hanem kínai. De nem baj, mondaná Lao-ce, aki rezignáltan szemlélné, hogy egyesek az illiberális árral együtt úsznak.

Azt is állítja Orbán Viktor
(a lengyel gazdasági kamara díjának átvételekor), hogy „még a kommunista időkben, a földalatti ellenállásban kezdtem a szakmát”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy földalatti ellenállásról szó sem volt, még a kormányportálon közzétett hivatalos életrajzában sem. 2008-ban ugyan egy előadásában a miniszterelnök már megpendítette ugyanezt a húrt, de akkor még csak addig merészkedett, hogy „a félig földalatti ellenállás korszakában” kezdte a politizálást, és mellesleg akkor arról beszélt, hogy Grúzia orosz megtámadását a lengyelek, az ukránok meg a balti államok bezzeg tiltakozó demonstrációkkal fogadták, mert ők tudták a dolgukat, a magyar kormány viszont ebből kimaradt. Ja, és még azt is mondta, hogy a gyakorlatban szerinte oroszbarát külpolitika helyett a lengyelek által szabott irányhoz kellene csatlakozni. Na igen. Már csak az a kérdés, hogy az ember sírjon-e vagy röhögjön.

Azt állítja Répássy Róbert,
az Igazságügyi Minisztérium államtitkára (a kormányzati hírportálnak), hogy a Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet Magyarországról szóló jelentése lezárt ügyeket kíván újranyitni, holott a jogállamiság követelményeinek megfelelően rendezett ügyekre jogállami mechanizmust szorgalmazni önellentmondás. Az államtitkár szerint a szervezet közleménye nem más, mint „nemtelen vádaskodás”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a HRW olyan ügyekre hívta fel a figyelmet, amelyeket kizárólag a magyar kormány szeretne lezártnak tudni, mint például a média szabadságának vagy az egyházak működésének korlátozása, a romák és más kisebbségek nehéz helyzete vagy a civilszervezetek elleni támadások. Hogy ezek mennyire nincsenek lezárva, arra példa, hogy az Európa Tanács emberi jogi biztosa két hónappal ezelőtt készített egy 44 oldalas jelentést a magyar állapotokról, de az Igazságügyi Minisztérium mostanáig még válaszra sem méltatta. Igaz, az (egyébként jobboldali, konzervatív) emberi jogi biztost nem olyan könnyű nemtelen vádaskodónak nevezni, mint egy emberi jogi szervezetet. Bár, ahogy elnézem a kormányt, ez is menni fog.

Azt állítja Obersovszky Péter
(Putyin látogatásáról a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában, amelynek ő a felelős szerkesztője), hogy a magyar–orosz viszonyban ketyegett egy tízmilliárd dolláros számla, amely egy 1996-os, igen előnytelen hosszú távú gázszerződés kötbéreként állt elő.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem ketyegett és nem tízmilliárd dolláros. Egyrészt az át nem vett orosz gáz mennyisége az év végére mintegy 22 milliárd köbméter lesz, aminek az ára körülbelül 5,5 milliárd dollárt tenne ki, nem tízet. De kötbérként ennek is csak egy részét kellene kifizetni – ha kellene. Ám a számla nem ketyeg, mert egy évvel ezelőtt a Gazprom elnöke már azt nyilatkozta, hogy a magyarok ezt a mennyiséget később levásárolhatják. Vagyis a megállapodás (amelyet egyébként most sem írtak alá) már rég megvan, ráadásul Oroszország ilyen kötbért még senkivel szemben sem érvényesített. Mellesleg, ha már ennyire izgultunk, akkor miért importálunk évek óta (egy kijelölt magáncégen keresztül) ugyanannyi gázt Nyugat-Európából, mint az oroszoktól, holott tőlük is megvehettük volna? Csak nem hazardíroztunk felelőtlenül, anélkül hogy megegyeztünk volna Putyinnal? Nana!