Hegedűs a háztetőn
A veszprémi Pannon Várszínház hagyománytisztelő előadást tartott, bebizonyítva, hogy kitaposott ösvényen járva is lehet jelentős művet alkotni. És ennek bizonyítására, bizony, keresve sem lehet megfelelőbb darabot találni a Hegedűsnél, hiszen az egész munka a tradíció tiszteletéről (és megújítva megőrzéséről) szól, legyen szó egy zárt, kicsiny faluról, egy évezredes históriával rendelkező népről, egy zenei kultúráról vagy akár egy musicalről.
Vándorfi László és negyvenfős (!) csapata nemcsak a darab szellemét tisztelte, hanem a szövegkönyvet és a kottákat is, a csaknem háromórás, látványos előadás hűen követi a nagy elődök nyomvonalát, miközben sok tekintetben meg is haladja azt – a koreográfiában, például, vagy a zene szerepében. (A nagy tudású klezmerzenészek – nem véletlenül vannak végig a színpadon – fontos, szereplő elemei a darabnak, és nem csak arra szolgálnak, hogy eljátsszák a dalok alá valót: a második rész elején külön kis koncertjük van, s nem csak azért, mert ez a rész tematikusan és dramaturgiailag is soványabb az előzőnél – ez meg az epikus alapanyag, Sólem Aléhem: Tóbiás, a tejesember következményéből fakad.)
Vándorfi biztos kézzel tereli a társulatot a szomorúságos, mégis megkönnyebbülést hozó végkifejlet felé, jelenetről jelenetre aprólékosan kidolgozva mindenki feladatát: jó látni, mennyire együttműködő, egymást segítő csapat ez. (A rendezőt ebben az összműködésben pompásan segíti Váradi Katalin, a karmester, és Krámer György, a koreográfus. Mindketten a színpadon töltik az előadást, Krámer a rabbi szerepében – nyilván azért, hogy a mozgásokat személyesen tudja felügyelni, segíteni.) Ezekből következik aztán, hogy az ember, bár jól ismeri a történetet, a fordulatokat és persze a zeneszámokat is, mégis feszült figyelemmel követi az előadást.
Minden színészt dicséret illet, mellékszereplőtől a főszereplőig, teljes erővel küzdenek mind az idegen környezettel és a zenei hangokkal, s jobbára sikeresen is. Emeljük ki még Kovács Yvette Alidát, aki sokfunkciós, jól mozgatható díszletet tervezett, s mégis egyszerűt – illik Anatevkához és a darabhoz.
Szép este volt.
Jolsvai András
