Házhoz jön a Nimrúdi Mona Lisa

A kánaáni hagyományokból sarjadt az időszámítás előtti III. és II. évezredben a föníciai kultúra, Biblosznak és Ugaritnak, az első városoknak a földjén, befogadva a szomszédos Egyiptomból átszivárgó művészeti és vallási hatásokat is. Fönícia híres hajósai aztán maguk is terjeszkedni kezdtek: Cipruson, Máltán, Szicíliában, Szardínián. Kézműveseiket a Biblia is, Homérosz is elismeréssel emlegeti.
A Közel-Kelet térségében létrejött ősművészet később feloldódott a görög, majd a római kultúrában.

Az „ablakos aranybárd”, a „fejfedős férfiak”, az „etióp férfi torkát átharapó oroszlán” vagy a címlapon is látható úgynevezett „Nimrúdi Mona Lisa” megtekintéséért biz Irakba kell elmenni. Ám vigasztaljon bennünket, hogy némely remekek a Louvre-ban is felkereshetők (a pálmaágat tartó aranysólyom vagy a „Harcoló Baál” szobra). Amíg nem tudunk eljutni ide, illetve Berlin, London, Róma, Jeruzsálem, Damaszkusz, Karthágó stb. múzeumaiba, ajánlom kárpótlásul és kedvcsinálónak ezt a kötetet, mintavételt a fantasztikus asszír– babiloni, perzsa, pun produkciókból.

Békésebb körülményeket kínál Itáliában az (ugyancsak elragadó) etruszk művészettel való ismerkedés. Bár ez jóval későbbi (az időszámítás előtti 9. századból), maga is kötődik – főleg görög közvetítők révén – az orientális kultúrákhoz. Az etruszk Pyrgi egyik templomában a föníciai Uni-Astarta istennőnek áldoztak, s e helyt az i. e. 5. századból való föníciai és etruszk nyelvű aranylemezek szövegei kerültek elő. (Astarta főistennő a termékenység, a háború és a tengerészek felelőse volt a mitológiában. Előképe a sémi Istar, utóda a görög Aphrodité.)

Az etruszk civilizációt is – mint annyi mást – magába olvasztotta aztán a római kultúra, amely befogadta a görög hatásokat is, bennük az asszír–babiloni, föníciai, pun, azaz közel-keleti hagyományokat, s lett általuk egyetemessé Európának e térségében. Olvasható, látható!
(Stefano Giuntoli, Tatiana Pedrazzi: Föníciai és etruszk művészet. Fordította: Todero Anna. Corvina Kiadó.)