Glóriák és ragyák

Pajzs professzor úr előad a bíborról és a bársonyról, egy magyar költő beköltözik a szekrénybe, ott alkot, jelen kötet szerzője váratlanul együtt vacsorál a politikai bizottsággal, Churchill és Korda Sándor együtt ír forgatókönyvet, a jeles marxista filozófus a nemi differenciák metafizikáját vizsgálja. És a többi. Nem lehet tudni, melyik vonulat a fontosabb. A vérforrás-e, vagy a történés? A História vagy a história?

Mit szépítenénk: a világtörténelem orcája kissé ragyás, himlőhelyes. Elfér rajta egymás mellett a narcisztikus különítményes pörsenése, az önhitt kritikus összehúzott szemöldöke, a művelt pártkatona feketéllő mitesszere, az emberiség agresszív jótevőjének ráncos szarkalába, itt mitmahol számos kishibás tehetség, ripők és számtalan nagy, valamint féloldalas talentum. Itt feszeng a pesti krakéler, költő és világfi, aki destruktív nihilista zendülővé nőtte ki magát, a pékfi, aki apját táborszernagynak nevezte (ki), amikor ez ígért extraprofitot, s cikázott baloldalon, jobboldalon, érdeke szerint.

(Ungvári Tamás: A halhatatlanság enciklopédiája. Scolar Kiadó.)