Fény és öröm
Hogy milyen hatással tudnak lenni ezek a képek (Tölgyesi Katalin és Szakolczay Lóránt munkái) a nézőkre, azt Kornis Mihály beszédével tudom legjobban illusztrálni.
Kornisnak elvileg megnyitóbeszédet kellett volna tartania, ezzel szemben gyönyörű, biblikus szabadversben énekelte meg kötődéseit, vágyait, reményeit és hiteit – s mindezt a képek láttán. (Erre szokták mondani, hogy ha semmi más nem történt, csak az, hogy ezek a munkák e beszédre inspirálták Kornist, már megérte elkészíteni őket.)
De persze történt más is. A képsorozat, mely az Izraeli Kulturális Intézet impozáns épületének emeleti előterében látható (s mely nem véletlenül viseli a Fény és öröm címet, hiszen a Hanuka rendezvénysorozatában, annak kapcsán szerveződött, és témájában is kapcsolódik hozzá), izraeli embereket és tájakat (pontosabban tájakat, benne embereket) ábrázol, három helyszínen. Szokatlanul idilli, békességes, bölcs és szeretnivaló fotók ezek, olyanok, melyeket – sajnos – nemigen látunk manapság közel-keleti tájakon. Szakolczay Lóránt éppen ezt fedezi fel a képeken: az ábrázolt világ és e világról való tudásunk feszültségét. Tölgyesi Katalin aztán felerősíti, kinyitja ezt a feszültséget, azzal, hogy belerajzol, belefest (tkp. bele-számítógépesgrafikál) a fotókba. Gyémánt László újítása óta gyémántográfiának hívjuk az ilyesmit, igaz, a feltaláló még ecsettel dolgozott, de a végeredmény hasonló: feszültséggel teli, dinamikus alkotások.
Érdemes lesz továbbhaladni ezen az úton.
