Felnyitni a leglázadóbb szemeket
– Mi a sajátossága annak a kerületnek, ahol az ön galériája található?
– A rue de Seine a Saint-Germain-des-Prés történelmi negyedében található, Párizs VI. kerületében. Az eredete a 13. századra nyúlik vissza. Ebben az utcában számos galéria van, amelyek alapvetően három területre specializálódtak: modern művészetre, 20. századi bútorokra, illetve az úgynevezett primitív művészetre.
Jean-Jacques Plaisance– A Les Yeux Fertiles galéria mely irányzatra fókuszál?
– A galériát 2001-ben hoztam létre azzal a céllal, hogy bemutassam az André Breton körüli nagy szürrealista művészeket,például Victor Brauner-t, Hans Bellmert, André Massont, Toyent, valamint azokat a személyiségeket, akikre a harmincas évek szürrealizmusa hatott. Ők sokan vannak. Újabban kiállítunk az art brut irányzathoz tartozó alkotókat is, valamint a modern művészet olyan képviselőit, mint Rozsda Endre. Tehát a 20. századi művészettel foglalkozunk.
– Honnan ered a galéria neve?
– A termékeny szemek – ez a címe Paul Éluard verseskötetének, amely 1936-ban jelent meg. Ez a nagyon szép kifejezés tökéletesen illeszkedik ahhoz a szerephez, amelyet Éluard ugyan a művészek számára határozott meg, de én galériásként is követek: felnyitni a leglázadóbb szemeket. „A szépség gyötrelmes lesz, vagy nem lesz” – ahogy André Breton mondta.
– Hogyan fedezte fel Rozsda Endrét?
– Rozsda Endre felfedezése viszonylag új élmény nekem, annak ellenére hogy a nevét és André Breton róla írt szövegét ismertem. Nemrégiben sikerült hozzájutnom néhány lenyűgöző Rozsda-rajzhoz, utána pedig tanulmányozni kezdtem a hihetetlenül eredeti életművét a neki szentelt könyvek segítségével.
– Rozsda Endre magyar származású festő. Az ő munkáit bemutató kiállítással egy időben, azaz ezekben a napokban, a közeli Le Minotaure galériában az 1913 és 1932 közötti időszak magyarországi avantgárd festészetéből rendezett tárlatot is megtekinthetik az érdeklődők. Ez az egybeesés tekinthető valamiféle növekvő érdeklődésnek a magyar képzőművészet felé?
– Ez az egybeesés véletlen. A galériám már a kezdetekben is bemutatott olyan, Párizsban élő művészeket, akik Csehszlovákiából érkeztek (Toyen, Styrsky, Sima), vagy Bulgáriából (Papazoff), esetleg Romániából (Brauner, Perahim). Kézenfekvő, hogy az olyan nagy művész is felkeltette az érdeklődésünket, mint Rozsda Endre, aki az ’56-os forradalom után Franciaországban telepedett le, és a Montmartre-on található Bateau Lavoir egyik műtermében dolgozott.
Rozsda Endre: Mozart utazása Prágába (1958)– A 2008-as gazdasági válság súlyosan érintette a magyarországi műkereskedelmi piacot. Mi történt Franciaországban, és milyen ma ennek az ágazatnak a helyzete?
– Ahogy a világon mindenütt, a 2008-as válság a franciaországi műkereskedelem szereplőinek is nagy megrázkódtatást okozott. Bár azóta a gyűjtők financiális lehetőségei helyreálltak, a művészeti galériák az országunkban jól láthatóan két csoportra osztódtak. Vannak a hagyományos, közepes méretű galériák, amelyek új művészeket fedeznek fel. A közepesen erős anyagi lehetőségeik azonban nem teszik lehetővé, hogy kompenzálják azt a visszaesést a látogatottságukban, amit a nemzetközi vásárokon való jelenlét okoz. Ezért ezeknek a galériáknak a jelentős része eltűnik. Emellett vannak a mind méreteikben, mint anyagi lehetőségeikben nagyobb galériák, amelyek számos vásáron megjelennek, és ki tudják használni a digitális technológia előnyeit. A forrásaikat gyakran mecénások biztosítják, a klienseik többnyire befektetők, akik kizárólag olyan rendezvényeken vásárolnak műalkotásokat, mint a párizsi Art Fair, vagy a nagy árverési házak aukcióin veszik meg azt, amit kinéznek maguknak. Ők azok, akik többé már nem látogatnak el a galériákba. / Ónody-Molnár Dóra
