Ezeknek a hősöknek van-e szobra?
Egykori sportolókról szóló cikkükben megemlékeznek Kozma István halálos végű autóbalesetéről.
Az olvasó azt hiheti, hogy a kiváló sportolónak a ma elsőbbséget élvező széles főútvonalon haladó kocsija ütközött a szabálytalanul haladó 15-össel. Arra azonban már csak kevesen emlékeznek, hogy a baleset idején az Alkotmány utcát keresztező 15-ös autóbusz vonala elsőbbséget élvezett ezzel a nyílegyenes, fasoros, palotákkal határolt főútvonallal szemben. Kozma Pici ugyan hibás volt abban, hogy nem figyelte a jelzőtáblákat, de – az akkori közlekdésszervezőkkel szemben – logikusan gondolkodott: a széles utca élvez előnyt a keresztező keskeny utcákkal szemben. Mint már oly sokszor széles e hazában: a józan megfontolás ellenében a szakmai szűklátókörűség győzött. Nem sokkal a baleset után visszaállították az Alkotmány utca elsőbbségét.
Ugyanebben a számban szó esik a rádióban 1956. november 4-én elhangzott két híres, de nem igaz mondatról: „Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.” Hiszen a csapatokat (helyesen) a laktanyákban tartották, és csak Mecséri ezredes egysége szállt szembe a szovjet páncélosokkal. A kormány pedig szétoszlott: ki a jugoszláv követségen keresett menedéket, ki hazament. Csupán egy kormánytag maradt a helyén: Bibó István államminiszter, aki megírta a kormány tiltakozását, és személyesen vitte el több követségre. Ő és Mecséri ezredes katonáival a nap hősei. Van szobruk?
Del Medico Imre
