Erőltetett menet
A bori munkaszolgálatosok köznapjait és kálváriás „vándorló fájdalmait” dolgozza fel a hézagpótló, alapos, értékes kötet. A kényszermunkások az eredetileg francia tulajdonú bányában rezet, nikkelt és más fémeket bányásztak a hitleri hadiipar számára, építették az utat, vasutat. Oly körülmények között, amelyekben már 38 évesen meg lehetett halni „végelgyengülésben”! Vagy „önkezével okozott fulladás” miatt, ami az önpusztítás minősített, igen elkeseredett esete lehetett.
Marányi Ede alezredes, táborparancsnok a tiszti különítményektől a hírszerző szolgálaton át jutott el a nyilasokhoz. Négy évtizedig bujkált Fehér Antalként Németországban egy halott katona papírjaival Tarjányi Tatár Imre árnyékában, aki a Hungarista Mozgalom európai törzsének volt vezetője és Szálasi koronatanácsának tagja. Marányi szintén végelgyengülésben halt meg, de 89 évesen, öregek otthonában, békén. Neki márvány sírköve van, rajta „Szeretve és nem feledve” felirat. Abdán ennyi nem jutott. Sem Cservenkán (700 halott), Sachsenhausenben, Buchenwaldban, Bergen-Belsenben, Dachauban. A Borból indult 3600 fős menet tagjai közül mintegy ezerötszázat az út során kivégeztek. A német koncentrációs táborokból talán ha ötszázan szabadultak élve.
A keretlegények közül 1945 után jó néhányan a Magyar Kommunista Pártban kerestek menedéket. A tanulatlan (gyakran csak négy elemit végzett) katonákért falujuknak a lakossága petíciózott a népbíróságoknál, mondván: „Rendes emberek ezek.” Ám a bűnösök többségét elítélték, olyikat halálra.
Dienes András, az ismert Petőfi-kutató (korábban ellenálló csendőrtiszt) fel kívánta tárni Radnóti tarkón lövésének körülményeit, azonban a bizonyítékokat tartalmazó bőröndöt 1962-ben (!) a vonaton ellopták tőle (!), s néhány napon belül maga is meghalt.
Az abdai sírok exhumálásakor előkerült ugyan a „bori notesz” Radnóti verseivel, de a személy azonosítására nem kerülhetett sor, a tetemek állapota miatt.
És – szemben a már-már irodalomtörténetté nemesült szóbeszéddel – Radnótinak nem volt viharkabátja.
(Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Vince Kiadó.)
