Egy tömeggyilkos szerelmes levelei

Margarete (a házasságban majd Margára rövidül) még aznap este megadja szállodája címét az amúgy jelentéktelennek tűnő agronómusnak, akiről ekkor még nem lehet tudni, hogy ő lesz a Führer egyik balkeze, lakik majd 14 szobás szolgálati villában a főváros előkelő negyedében, hogy ő fogja létrehozni az első koncentrációs tábort, ő parancsnokolja a többit, hogy az ő pribékjei lesznek az Einschatzkommandók tarkónlövői, hogy ő a feltörekvő párt egyik koszorús szónoka, aki a „vér és rög új nemességét” ígéri, s nordikus alkatú emberekből akar új „vérforrást fakasztani” Németország („über alles”) számára. (Hogy aztán ennek következtében Európában is bőven fakad forrása a vérnek – ez majd későbbi tanulság lesz.)

Heinrich Himmler a főparancsnoka a fekete zubbonyos seregnek. (SS-tagsági könyvének sorszáma: 168.) A Schutzstaffel szolgál Hitler testőrségeként, szolgál a koncentrációs táborokban (ott a halálfejesek az őrzők), a harctereken. Kiszolgál parancsot, parancsnokot, náci eszmét. Himmler felállította az SS „faji irodáját” (Rassenamt), nehogy tisztátalan vér keveredjék az északival. (Noha ő maga semmiképp sem tartozott sem színeiben, sem testméreteiben a nordikus alkatúakhoz, sőt!) A mérgező fajelmélet befogadása és hirdetése mellett megérinti a germán kultusz is. Úgy véli, ő személyesen Madarász Henrik szász király újratestesülése. Feladata a keleti földek meghódítása felfegyverzett nemzetiszocialista paraszttelepesek révén, amihez persze elébb el kell foglalni Oroszországot, lehetőleg az Urálig. Ott teremtendő meg „a germán vérsánc”. (Micsoda tocsogós, nagyzoló stílus!)

A Himmler házaspár mézeshetei nem zavartalanok. Kezdetben többször összekapnak, talán unják is egymás társaságát. (Ritka együttléteiken rejtvényújságokkal foglalják el magukat!) Himmler szervez, utazik, beszédeket mond, SS-szervezeteket alakít, szemléz, parádézik. Marga beszámol arról, hogyan tojnak a tyúkok, miképpen növekszik lányuk, Gudrun. Néha azért elveszti türelmét, s akkor így fakad ki: „Hagyd már csodába ezt a hülye pártot!” (1928.) Féltékeny Hitlerre.

A házasság révén Marga is belép a pártba, bejut a Führer környezetébe. „Csodálatos érzés volt, hogy egy asztalnál ülhettünk vele” – írja naplójában. De persze a boldogság sosem zavartalan. „Hát ez a zsidóügy! Mikor lesz már nyugtunk ettől a bandától, hogy gondtalanul élvezhessük az életet?” – panaszkodik Salzburg luxusszállodájában, az Österreichischer Hofban, ahol szabadságukat töltik 1938 novemberében. Néhány hónappal az Anschluss után. Néhány hónappal a második világháború kitörése előtt.

A levelek stilisztikailag cifrák. „Aranyos, szívből szeretett, kis mihaszna asszony!” (És ez még csak a megszólítás!) Később kopik, hűl a hév, marad a „Kedves Mami!” Igaz, ekkor már nem Hitlerre kellene féltékenykednie Margának, hanem férje volt gestapós titkárnőjére, Hedwig Pothastra, akinek 1938-tól volt viszonya főnökével. Hedwig 19 évvel volt fiatalabb a túlkoros feleségnél. És szülőképes, aki az SS népi, fajpótló összefekvéseinek a jegyében maga is nekilát a katonai utánpótlás saját kezű biztosításához. A különösképpen nem is rejtegetett viszony nyomán lelünk az egyik legkomikusabb levélre. A szülés után, amit személyesen az SS-klinika igazgatója vezetett le, az alázatos orvos hitet tesz a Reichführer mellett, és Hedwignek címzett levelét így zárja: „Hódoló tisztelettel, Heil Hitler!”

Az elhagyott családi tűzhely azért nem teljesen árva. A német előnyomulás (és általános nélkülözés) közepette Himmlertől kis figyelmességek érkeznek csomagban: praliné, cukrozott mandula, Cinzano, marcipán, konyakos bonbon, ezüsttál, arany karkötő, bunda (méghozzá a pesti zsákmányból). Marga maga is beleveti magát a vérzivatarba: a Német Vöröskereszt Oberführerinjeként veszi nyakába a katonai kórházak ügyeit. Gyakran jár inspiciálni a megszállt területekre is: lengyel földre, Jugoszláviába.

E szerelmes levelek egyik kötege, amit Marga írt a férjének, a koblenzi levéltárban van. A közelmúltban Izraelben felbukkantak azok a levelek is, amelyeket Himmler írt feleségének 1927–1945 között. A két gyűjteményt összetolva hibátlanul egészítik ki egymást, személyes és hiteles dokumentációjául a Harmadik Birodalom züllött elitjének.

Az indoktrinált férfi még 1945 januárjában is hisz („a háború ebben az évben győzedelmesen véget ér”), ahogyan hitt a „végső megoldásban”, az árja felsőbbrendűségben, a germán mitológiában. Margának írt utolsó levelét – szokásától eltérően – Heil Hitler!-rel zárja. Ugyanakkor kapcsolatokat keres nyugati hatalmakhoz. A tárgyalások miatt a Führer minden rangjától megfosztja.

„Merüljenek alá a Wehrmachtban!” – parancsolta 1945. május 5-én szűkebb csapatának a Reichsführer-SS, akit Hitler után a legkeresettebb háborús bűnösnek tekintettek a szövetségesek. Ő maga eldobta cvikkerét, leborotválta Hitler-bajuszát (hisz a Führer már egy hete halott, hulláját elégették a kancellária udvarán), fél szemét fekete bőrkötés alá rejtette, magához vette Heinrich Hitzinger táboricsendőr-őrmester papírjait (akit defetizmusért kivégeztek, talán éppen a Himmler által létrehozott „utazó hadbíróság” ítéletével), s elvegyült volna az országutakon kóborló, menekülő, vándorló katonák között.

Ám egy ellenőrzőponton fennakadt. Azzal ugyanis Himmler nem számolt, hogy az angolok vadásztak a tábori csendőrökre, akik – épp Himmler parancsára – nyilvános akasztásokkal próbálták megállítani a dezertálást. Másrészt az angol őrség nem akar hinni a kopott fogoly szavának, pedig Himmler – ha már muszáj – „dicsőségesen” szeretne fogságba esni. Nem csak úgy véletlenül... A Reichsführer idegei felmondják a szolgálatot. A hozzá „tiszteletlenül” szóló Austin amerikai törzsőrmesterre ráripakodik: maga nem tudja, ki előtt áll! Majd átharapja a fogai közé rejtett ciánkapszulát.

Marga úgy vélte, férje mindig csak parancsot teljesített. Így lett tömeggyilkos.

(Katrin Himmler, Michael Wildt: Himmler. Egy tömeggyilkos magánélete. Fordította: Barabás József. Kossuth Kiadó.)