Egy esély és egy kudarc története: Szerelem Portóban
Egy esély és egy kudarc története. Közben terül el a film, amelyben találkozik egy amerikai csellengő fiatalember (26) és egy francia régészlány (32) az igencsak szép és hangulatos portugál Portóban. A kémia parancsolólag tereli őket össze. Egy férfi és egy nő találkozásából ezeregy történet fejthető le s fel, akár össze is házasodhatnának egymásba szeretve, idővel el is válhatnának – másba szeretve. Minden lehetne, de a film egy keservesebb megoldást választ: a kurta kudarcét.
A történetet különböző nézőpontokból dolgozza fel a forgatókönyv: a fiúéból, a lányéból, kettejük közös elmondása szerint. Ez a fajta egymásra játszás nagyon termékeny lehet (tudjuk A vihar kapujában óta!): a történet maga is változhatna az elbeszélő személye szerint, kaphatna más-más értékelést. Ám ezúttal ugyanazt a hagymát nyúzza a pár. Nincs új, nincs más mag a rétegek alatt. És ha valami újdonság előkerül, az meg nem kap magyarázatot. (Lásd: „megbolondultam”, mondja a lány lakonikusan. Hogyhogy? És vajon a fiú vázlatos önéletrajza elég-e a megértéshez?) Ennek megfelelően nem érezzük úgy, hogy értelme van az összetükrözésnek, a módszer inkább csak takarékossági célokat szolgálhat: az egyszeri felvételt háromszor lehet használni. S igaz, ami igaz: a város nagyon szép, a világítás dettó, a miliő intim, a hangulat átélhető. A fák sziluettjei a hegytetőkön látványosan artisztikusak. A lány büsztje emlékezetesen megragadó. A fiú történetéhez hozzátesz, hogy ez volt a fiatalon eltávozott színész (Anton Yelchin) utolsó befejezett filmje. (Ezért is szól neki az ajánlás a végén.)
Több, művészetre nyitott fesztiválon kapott a film elismerést, ez is dagasztotta elvárásainkat és járult hozzá kicsi csalódásunkhoz. Ezzel együtt a sok nyári bolondság között a komolyabbakra vágyó nézőtől tán még így is figyelmet érdemel a Porto.
(Porto 35mm. Rendezte Gabe Klinger.)
