Csak egy ártatlan vígjáték?

„Itt van hát a történet. Lehet, hogy már rögtön az elején egy kicsit furának tűnik, de kitartás, mert garantálom, hogy mindenki követni tudja majd. Úgy van beállítva, mintha lenne benne gondolat, de higgyék el, egy pillanatig sem érdemes elgondolkodni rajta. Ez csak egy ártatlan vígjáték. Nincs benne se tanulság, se véleményformáló szándék.” (Részlet az előadásból.)

Egy jól menő informatikai cég vezetője szeretné eladni a vállalatát, ám a vevő, egy külföldi üzletember kizárólag a cég első számú emberével, a távolban élő főfőnökkel hajlandó tárgyalni, akivel csak az az egy probléma van, hogy kitalált személy. Nincs mit tenni, fel kell bérelni egy állástalan színészt, hogy eljátssza a főfőnököt...

„Nem a filmet akarom újra megrendezni, hanem ezt a történetet szeretném elmesélni a saját eszközeimmel, a színház nyelvén. Meghatároz egy történetet az, hogy a közönség milyen hordozón kapja meg: filmen, amit moziban vagy DVD-n néz meg, színházban, könyvben vagy hangoskönyvben. Én a filmet soha nem alapműként kezelem, hanem mint az adott a témának egy lehetséges feldolgozását.

Mindig úgy állok hozzá egy színházi munkához, hogy ez csapatmunka, amiben nekem kimagaslóan nagy felelősségem van. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez nem egy gyár, hanem művészet. Ennek az egésznek csak úgy van értelme, ha együtt tudunk gondolkodni, figyelünk egymásra és bizalommal vagyunk egymás iránt. Ha mindenki hozzárakja a magáét, nemcsak a színészek, hanem mondjuk az ügyelő és a kellékes is. Számomra ez a természetes, és ha ez nem működik, akkor el kell menni csikket szedni a körútra.” (Anger Zsolt, rendező.)

„Az Anger Zsolt rendezte felhőtlenül mulatságos előadás nem küszködik azzal, hogy szellemi értelemben lefordítsa a történetet (verbálisan Kovács Krisztina szellemdúsan megteszi), így az előadás legjobbja minden gond nélkül az a Schneider Zoltán, aki bravúros izlandi halandzsanyelven és beszédes metakommunikációval hányja szidalmait a borzalmas dánokra; a tolmács Formán Bálinttal alkotott kettősük igazán fenomenális. Igen jó az azonosíthatatlan informatikai céges környezet: az alapvetően hiteles „dizájn" (díszlet: Sebő Rózsa, jelmez: Fekete Katalin) épp csak hajszálnyit van elemelve, a szereplők épp csak hajszálnyit abnormálisak, amilyenek a nem létező, de mindannyiukkal kiterjedt e-mailezésben álló főfőnökkel való személyes találkozáskor lehetnek. Az alkalmazottak csapata együtt is, külön-külön is remekül működik, megannyi elvarázsolt, skizoid személyiség. A negédes manipulátor cégvezetőt az agresszivitás és a szeretetéhség különös elegyével kitűnően hozza Gazsó György.” (Koltai Tamás.)

„Röpködnek a poénok, pattannak a szópetárdák, kacarászás hullámzik a nézőtéren. A Radnóti együttese igen jó kondíciókat mutat a kellemesen frivol, pergő ritmusú, igényesen szórakoztató előadásban. Most is megmutatkozik, hogy a meg-megújuló társulat erőssége a színészi játék s az intenzív csapatmunka.” (Kovács Dezső.)