Boldog otthonok

Még meg sem száradt a tinta a számítógépemen a Somos Zsuzsáról írott cikkem után, amelyben arról méláztam, hogy mára jószerivel csak Zsuzsa kiállításmeghívói kötnek engem a szülővárosomhoz, amikor újabb levél érkezett: ezúttal Kőrös Márta tárlatmegnyitójára invitált. Úgyhogy indulásképpen rögtön ki kell javítanunk az inkriminált mondatot, mondjuk úgy, hogy Somos Zsuzsán és Kőrös Mártán kívül semmi. És itt sietek kijelenteni, hogy szívesen bővítem hétről hétre a fenti mondat alanyait akár a végtelenségig. Rajtam nem fog múlni.

Kőrös Márta kiállítására a Károlyi Galériában került sor, mely voltaképpen a Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium egyik közösségi tere. (Szövevényes egy épületegyüttes ez, gyermekkoromban két, egymáshoz közeli elemi iskola volt, azokat kapcsolták össze jogilag és építészetileg, érdekes eljárással.) Mint a galéria vezetőjétől megtudtam, tizenkét éve folyamatosan teret adnak itt mindenféle kiállításoknak, elsősorban persze az ujpesti kötődésű alkotókra figyelnek, de azért nyitottak más irányba is. Szeretem ezeket a lelkesedésből épített várakat, mint ez is, ahol a galéria vezetője a zsűrizéstől a kasírozáson át a pogácsabeszerzésig mindent maga csinál, és még ennyi év után is kipirultan áll az aula sarkában egy-egy megnyitón – és olyan lelkesen tud beszélni a képzőművészet és a gyerekek viszonyáról, mint kevesen.

Kőrös Márta munkásságát jól ismerjük, az utóbbi években mind gyakrabban jelentkezik régi és új műveivel, mára igazán otthonosan berendezkedett a voltaképpen általa alkotott új műfaj, a dioráma világában. (Háromdimenziós műtárgy, amely valahol az iparművészet és a képzőművészet határán áll: nagy kézügyességet, türelmet, kitartást és szeretetet igényel.) A boldog otthonokba (végül is itt az ünnep) a korábbiaknál is több melegség költözött. Az igazi ujpestieknek külön öröm látni a mára elveszett helyszíneket (a tanodát, a zenedét, a piacot, a strandot, a színházat vagy Ugró Gyula emlékszobáját), de a családi élet színterei, eseményei is szívet melengetőek. Ahol pedig egy csipetnyi humor is fűszerezi az ábrázolást, vagy egy groteszk motívum is megjelenik (A bíró dolgozószobája, Vendéglő a 3 diófához), ott megsejthetjük, mennyi tartalék van még ebben a műfajban.

Jolsvai András