Baljósda
Régóta nem írtam olvasói levelet, megfogadtam ugyanis, hogy dühből nem vetek papírra semmit. Amit mostanában érzek, nagyon messze van a dühtől.
Szomorú és fásult vagyok. Annyira előre látható ugyanis minden, és annyira nem történik semmi, ami megakadályozhatná azt, ami történni fog!
Tanult ismerőseim bizonygatják, hogy a cigányok elleni támadások mögött bizony szocpollal kapcsolatos manipuláció húzódik meg; ugyanők a Magyar Gárda létezésére csak legyintenek: „Legalább valaki rendet tesz a településeken!”
Kiművelt fők fordulnak el attól a ténytől, hogy gazdasági nehézségeket személyes és társadalmi áldozatvállalás nélkül nem lehet leküzdeni.
Hiszik és isszák Szent Viktor szavát, pedig tudják, amit ő is tud. Ám egyelőre nem akarják tudni, hogy tudják.
A tudás akarásának hiánya pedig pszichés zavar. Ez a zavar azonban egy szempillantás alatt szertefoszlik majd, amikor – legkésőbb 2010-ben – Szent Viktor kinyilatkoztatja, hogy „kedves barátaim, akkora, de akkora nagy a baj, és a száradjonkiatüdeje Gyurcsány–Bajnai-kormány annyira, de annyira eltitkolt minden adatot, hogy most mégis néminemű megszorításokra leszen szükség”.
És a tömeg végre tudni fogja, és egy emberként fogja teli torokból üvölteni: „Viktor, a kedvedért mindent, de mindent! Ha Te kéred, ó, Viktor, még a falatot is hajlandók vagyunk megvonni a szánktól!”
Korbel Péter
Veszprém
