Az emberség és a tolerencia főpróbája a járvány – Interjú a Cannes-ban élő Funtek Frigyes színész-rendezővel
Épp ma, március 24-én van a hatvankettedik születésnapja. Isten éltesse! Hol, hogyan ünnepel?
Eredetileg úgy volt, hogy ma érkezem Budapestre, találkozom a régi barátokkal, májusban pedig kezdődtek volna a próbáim a székesfehérvári színházban. De ezek most mind elmaradtak. Itthon vagyunk Cannes-ban a feleségemmel. Szerencsére kertes házunk van, nem kell annyira bezárva érezni magunkat. Nagy könnyebbség ez, mivel szigorú rendkívüli intézkedések léptek hatályba egész Franciaországban. A lakosság csak élelmiszerboltba és gyógyszertárba mehet, minden más üzlet és létesítmény bezárt. Csakis papírral léphetek ki az utcára, becsületszóra kell kitöltenem, hogy hová megyek, és a rendőrnek be kell mutatni. Akik munkába járnak, azoknak a munkahelyük ad igazolást, és mindenütt rendőrök ellenőríznek. Annak, aki nem tartja be a rendkívüli állapot rendelkezéseit, súlyos pénzbüntetést kell fizetnie. Az utcák teljesen néptelenek, a boltok is üresek, viszont minden kapható. Mielőtt bejelentették a kijárási tilalmat, kitört egy pánikszerű vásárlási láz, de mostanra már helyre állt a rend.
Védőmaszk is van elég?
Na, az például nincs, a patikákban sem kapni sehol. A kormány elsősorban az egészségügyi dolgozókat látja el maszkokkal, meg azokat, akik a foglalkozásukból adódóan sok emberrel érintkeznek, de a civil lakosságnak nem nagyon maradt. Ennek egy két évvel ezelőtti kormányzati döntés is az oka: több milliárd védőmaszk volt a francia raktárakban, ám amikor Afrikában, Maliban kitört egy pandémiás járvány, a védőeszközöket oda szállították. A francia vezetés úgy gondolta, ha megint szükség lesz ezekre, Kínából olcsón beszerzik. Arra senki sem számított, hogy majd éppen Kínából indul el egy világjárvány.
A felesége súlyos beteg. A gyógykezelése vészhelyzetben is megoldható? A kórházak mennyire megterheltek?
Eddig kaptunk segítséget a feleségem itthoni gondozásához, rendszeresen jött a gyógytornász is. Ez most nincs, úgyhogy van elég dolgom: főzök, mosok, takarítok, de szívesen csinálom. A kórházak itt is zsúfoltak, különösen Észak-Kelet Franciaországban. Ott hatalmas katonai kórházakat állítottak fel, és a hadsereg komoly apparátussal van jelen.
Nálunk sokakat felháborít, hogy katonák jelentek meg például Budapest utcáin…
Az a kérdés, hogy a katonaságot milyen célokra akarják felhasználni: arra, hogy a lakosságot fenyegessék vagy arra, hogy segítsenek. A franciák nyugodtan fogadták a katonák megjelenését, hisz a hadseregnek valóban fontos segítő szerepe lehet katasztrófahelyzetekben. Franciaországban az embereket már amúgy sem kell fegyelmezni, mert a túlnyomó többség betartja az utasításokat. A vírusjárvány kezdetekor sajnos ez még nem így volt. Bár rendszeres, pontos tájékoztatást kaptak a járványveszélyről, a nagyvárosokból tömegével utaztak vidékre. Az történt, ami előtte az olaszoknál is: sokan úgy érezték, mintha vakáción lennének, és a felelőtlen viselkedésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vírus az egész országban elterjedt. Tudom, hogy a magyarok közül is többen kempingezni indultak a Velencei-tóhoz, a Balatonhoz. A francia, olasz példák is mutatják, hogy ez veszélyes lehet. Ha korábban elrendelték volna nálunk a kijárási tilalmat, most nem lenne ennyi beteg és halott.
Emmanuel Macron, francia köztársasági elnök március közepén még engedélyezte az önkormányzati választásokat Franciaországban, sőt, arra buzdított, hogy minél többen menjenek el. A sorozatos hibák miatt, nem csökkent a támogatottsága?
Inkább még nőtt is, méghozzá jelentősen, 50 százalék fölött van a népszerűsége. A legutóbbi televíziós beszédét 29 millióan nézték. Macron az önkormányzati választások második fordulóját már elhalasztotta, és tanult a kezdeti hibáiból. A franciák pedig vészhelyzetben még inkább bízni akarnak az elnökükben, és a kormányban. Ráadásul nagyon sok gazdasági, szociális intézkedést időben meghoztak, nem hagyták jövedelem és megélhetés nélkül azokat sem, akik elveszítették a munkájukat. Akik nem tudnak dolgozni, fizetett kényszerszabadságra mehettek, és a bérüknek körülbelül a hetven százalékát megkapják. Ez vonatkozik többek közt a művészekre is.
Magyarországon is bezártak a színházak, és ez az egész művésztársadalmat súlyosan érinti. Sok színésznek nincs állása, produkciókra szerződnek. Ha nem tudnak játszani, nulla a jövedelmük.
Ez valóban tragikus helyzet, amit mindenképp meg kell oldani. Franciaországban erősebb a szociális háló. Például az előadóművészek esetében, ha valaki egy év alatt 507 órát igazoltan dolgozik, de azután kereseti lehetőség nélkül marad, akkor 12 hónapon át munkanélküli segélyt kaphat. Én is kerültem színészként egyszer ilyen helyzetbe. Egy színházban próbáltam, majd ötvenkét előadásban játszottam, és ez pont elég volt ahhoz, hogy azután egy évig segélyre legyek jogosult. Ráadásul, ha az ember közben mégis munkához jut, a keresetét levonják a munkanélküli segély összegéből, és ha összejön az 507 munkaórája, újabb egy évre meghosszabítják a munkanélküli segélyét. Persze az államnak mindenkiről gondoskodnia kell, - nem csak az előadóadóművészekről - akik szerződéssel dolgoznak, és bevétel nélkül maradtak, pláne ilyen vészhelyzetben. És főleg azoknak kell segíteni, akiknek lakniuk sincs hol, hiszen nekik a legnehezebb.
Cannes polgármestere nemrég bejelentette, hogy a híres fesztiválközpontot megnyitja a hajléktalanoknak. Nem váltott ez ki megdöbbenést és tiltakozást a helyiekből?
Akikkel csak beszéltem, mindenki helyeselte a döntést. A Cannes-i filmfesztivált szokásosan május elején rendezték volna meg. Ez is elmarad, a turizmus is teljesen leállt. Vagyis itt áll üresen, kihasználatlanul ez a hatalmas fesztiválközpont, ami egy nagy épületkomplexum. Cannes-ban nem is nagyon van más, ekkora épület, amit szociális célokra lehetne használni. Két napja már meg is nyílt a fedélnélkülieknek.
A vörösszőnyegen hajléktalanok jönnek-mennek?
A színházterem fölötti emeleten biztosítottak nekik termeket, ötven hajléktalant tudnak ott elhelyezni. A vörös szőnyeg most nincs kitéve, de ugyanabban az épületben vannak a hontalanok. Ez mindenkinek jó: ők biztonságos helyre kerültek, ellátást kapnak, van hol mosakodniuk, és a lakosságot sem teszik ki fertőzésveszélynek. Különben hasonló intézkedést hoztak Párizsban is, ahol hotelszobákat adtak át a hajléktalanoknak, és senki nem tiltakozott ellene. A franciák közt nagy a szolidaritás, csomó alapítvány segíti a rászorulókat. Bármekkora is baj, sok mindent tanulhatunk belőle.
Mire gondol?
Például, hogy milyen pozitív célokra használhatjuk a digitális technikát: a francia iskolák is távoktatással működnek jelenleg, sokan csak így tudják az ügyeiket intézni, és kapcsolatot tartani a szeretteikkel. Színházi emberként én főpróbának nevezem ezt az időszakot. Csak most mindannyian kemény próbáknak vagyunk kitéve. Minden országnak szinte ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, hasonlóak a félelmeink, a szorongásaink, a reményeink is. Mindannyian megméretődünk emberségből, toleranciából. Jó lenne bízni abban, hogy kicsivel jobb emberek leszünk, és kevésbé fogjuk a bajban cserbenhagyni egymást.
