Antonioni Barátnőkjéből „lopták” a Szex és New Yorkot
Nem újkeletű módszer, hogy egy kiváló művészi alkotás alapötletét „kölcsön veszik” egyik másik, esetleg az eredetinél sikeresebb produkcióhoz. Különösen az amerikaiak élnek szívesen ezzel az eszközzel. Most a Los Angeles Times azt találta írni, hogy a világszerte nagy népszerűségnek örvendő Szex és New York című szappanopera tulajdonképpen nem más, mint Michelangelo Antonioni 1955-ös Barátnők című alkotásának a sorozattá változtatása és amerikanizálása.
A leleplezést az Antonioni-mű restaurált változatának bemutatójára időzítette a L.A.T. A tekintélyes lap szerint a Cesare Pavese novellájából készült, eredetileg Torinóban játszódó történet négy nőalakjának megvannak a pontos megfelelői a Szex és New York-ban. Az Eleonora Rossi Drago alakította Clelia lenne Miranda (Cynthia Nixon), Momina (Yonne Fourneaux) Samantha (Kim Catrall), Nene (Valentina Cortese) Carrie (Sarah Jessica-Parker) 50-es évekbeli előde, míg Rosetta (Madelaine Fischer) felelne meg a romantikus Charlotte-nak (Kristin Davis).
Amerikai filmesek már korábban is szívesen nyúltak olasz alkotásokhoz: 1969-ben Bob Fosse Sweet Charity-je Federico Fellini Cabiria éjszakái című filmjét (1957) tette musicallé, Shirley MacLaine-re bízva Giulietta Masina legendás szerepét. 1993-ban Dino Risi 20 évvel korábbi filmjét, az Egy nő illatát vitték sikerre, Vittorio Gassman nyomán Al Pacinóval. Néhány éve a 8 és fél amerikai változatával kísérleteztek, és óriásit buktak. Igaz viszont, hogy az amerikai James M. Cain regénye, A postás mindig kétszer csenget először Olaszországból vált világhírűvé 1942-ben Luchino Visconti Megszállottsága (Ossessione) révén (egy elfeledett három évvel korábbi francia változat után) és az első amerikai verziót csak 1946-ban forgatták.
