Antal Imre: aki Für Elise unokájával is játszott
A Magyar Televízió nemrég heteken át tartó retrospektív sorozatot sugárzott a tavasszal elhunyt műsorvezetőről „Az én Antal Imrém” címmel, melyből kiderült, milyen sok kollégája szerette, sőt imádta őt rajongásig, s felmerült a kérdés: miért csak halála után mondták el mindezt? Az egykori televíziós személyiség, humorista, zongoraművész nevét viseli szombattól a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajópetri új közösségi háza.
Antal Imre a halála előtti években folyamatos témája sőt céltáblája volt a sajtónak, gyakran a legalacsonyabb szintű érdeklődés szintjén. Szétrohadt-e már teljesen az orra, vagy még bírja egy ideig? Lesz-e új orra, és ki plasztikázza meg? Ki adja erre a pénzt? Van-e még pénze? Miből él és ki tartja el? És egyáltalán milyen betegségben szenved? Halála után pedig a nekrológírók is csak úgy tobzódtak az ízléstelen kérdésekben és megfogalmazásokban.
Nem sok szó hangzott el viszont arról, hogy már tizenkét évesen zongorazseni volt, hogy pedagógus szülei azért költöztek fel Hódmezővásárhelyről Budapestre, hogy fiuk a Nagymező utcai Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanulhasson, hogy már karrierje kezdetén második helyezést ért el a budapesti Liszt–Bartók Zongoraversenyen.
Ki emlékszik arra, hogy az ötvenes évek végén már szólistaként utazta be a fél világot? Hogy ő fedezte fel az akkor nyolcéves Presser Gábort?
Arra viszont mindenki emlékszik, mert folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy jobb kezének ujjait egy idő után görcs gyötörte, és emiatt abba kellett hagynia a zongorázást.
Ma már tudjuk, hogy erről alaposan ki kellett volna faggatni őt, hiszen a zongoristák is könnyen kerülhetnek a sportolókra jellemző „túledzettség” állapotába, amelyben minél többet gyakorol az ember, annál rosszabbul teljesít, sőt egy idő után súlyos testi elváltozásokat tapasztal.
Komoly szakirodalma van már ennek a kérdésnek, és komoly specialistákhoz lehet fordulni. Milyen állapotban volt és van Magyarországon ez a szakma? Mennyiért lehetett és lehet specialistát szerezni itthon és külföldön? Megvolt-e Antal Imrében az elszántság, hogy akár éveken át kezeltesse magát? S ha igen, miből tudta volna kifizetni?
Nem tudjuk, nem tudhatjuk a választ.
Vitray Tamás, aki azóta Kossuth-díjjal vonult nyugdíjba, egyszer azt mondta Antal Imréről: azért irigyli őt, mert tudja, van egy igazi szakmája, egy igazi terepe, ahová bármikor visszavonulhat: a zongoraművészet.
Sosem felejtem el a grimaszt, amivel Antal Imre erre válaszolt: Ő meg a zongoraművészet, meg a terep, ahová visszavonulhat…
Ő megmaradt Glázser Bozsónál és Nyomasek Bobónál.
Nem lett Kossuth-díjas és egyáltalán nem kapott semmit a közszolgálati televízióban végzett több évtizedes tevékenységéért. Ő kisnyugdíjasként „vonult vissza” az MTV legsötétebb korszakában.
A Magyar Rádió évtizedeken át tartó „Ki nyer ma?” című komolyzenei kvízműsorának vezetőjeként egyszer belefutott egy Für Elvira nevű versenyzőbe. Mivel akkor is mozgott benne a kisördög, megkérdezte:
– Tán csak nem rokona Für Elise-nek?
– De igen – hangzott a válasz. – Ő volt a nagymamám.
A komolyzene-rajongók szeriöz tábora az élő műsorban percekig fuldoklott a röhögéstől.
A napokban közvélemény-kutatáson döntöttek úgy Sajtópetri lakói, hogy Antal Imréről nevezik el az új közösségi házat - mondta Debreczeni Balázs polgármester.
A dél-borsodi település a régi kultúrház helyén jószerivel teljesen új közösségi házat építtetett. A beruházáshoz a decentralizált terület- és régiófejlesztési célelőirányzat pályázaton 20 millió forintot nyertek el, ezt egészítette ki a település a kárpótlási földek után kapott 13 millió forinttal, valamint bankhitellel.
A házban színházterem, könyvtár, E-Magyarország Pont és kisebb közösségi helyiségek kaptak helyet.
Antal Imre alighanem a legszellemesebb médiaszereplőként maradt meg a közönség emlékezetében. Talán ezért szavaztak rá most is, amikor az új közösségi házat róla nevezték el.
