Aljas, uszító, hazug
Teljesen egyetértek Mészáros Tamással, aki „az egyik legaljasabb náci propagandafilmnek” nevezi az 1940-ben készített Jud Süsst.
Ezt a filmet a második világháború alatt, 1941 elején a semleges Svédországban betiltották, és Magyarországon sem engedélyezték bemutatását – egészen az ország német megszállásáig. Legjobb tudomásom szerint a Jud Süsst Budapesten csak 1944 nyarán mutatták be, párhuzamosan a vidéki zsidóság teljes deportálásával.
Elgondolkoztató, hogy bár a körülmények merőben mások, a németekkel szövetséges Kállay-kormány belügyminisztere annak idején nem engedélyezte ennek az alantas módon uszító és velejéig hazug filmnek a magyarországi bemutatását.
Mi a magyarázata annak, hogy a Gyurcsány-kormány, illetve a magyar ügyészség engedékenyebb Horthynál, illetve a baloldalinak semmiképp sem mondható Kállay Miklósnál?
Gömöri György
London
