Akasztott ember lánya
A Klamroth kereskedődinasztia 1790-ben alapította első cégét Halberstadtban. Éltek a tisztes polgári erények szerint, gyarapodtak, terjeszkedtek. Vettek földet, házat, bolondultak a lovakért. 1861-ben porosz királyi kereskedelmi tanácsosságig vitte Wilhelm Ludwig. Hercegi vagyont és tisztelendő tradíciókat hagyott maga után.
Ünnepeken ezüsttel, meisseni edényekkel és Copenhagen-porcelánnal terítettek, az étkezőben negyven vendégnek volt hely. Kamarazenéltek, családi találkozókat tartottak, amelyeken a többtucatnyi Klamroth elénekelte a família himnuszát. Köznapokon szívesen szerveztek őszi vadászatokat a Harzban. Párbajképesek voltak, és a maguk nyárspolgári módján humanisták. Tisztességesek.
Hogy miképpen kerül mégis Hans Georg Klamroth SS-őrnagy, az Abwehr, az elhárítás tisztje a henteskampóra 1944. augusztus 26-án néhány arisztokrata tiszttársával együtt – erről szól a könyv, amelyet a felakasztott lánya írt meg naplók, levelek és hivatalos dokumentumok alapján. Ezek összeszerkesztése a szerző számára is számos sokkal szolgált: bizonyos köz- és magánéleti lépéseket nem tudott megmagyarázni. Leginkább hozzátartozóinak lelkes alkalmazkodását a rendszerhez: a náci párttagságot, apja-anyja elkötelezettségét, testvéreinek rajongó fanatizmusát.
A példa, hogy egy a szemüvegével leginkább Szerb Antalt idéző derék kereskedő miképpen lesz akasztott ember a Hitler elleni merényletet elkövetők perében vejével együtt, hogy a dán felesége miatt elsajátított nyelv birtokában hogyan megy titkos bevetésre civilben Koppenhágába, Dánia lerohanása előtt, hogyan találkozik az ottani rokonsággal, s miként öltözik vissza a megszállók uniformisába a támadás után – néhány az elképesztő fordulatok közül.
A mélyen nemzeti Klamrothok bukását nem a könnyű kezű, művészkedő utódok okozták, hanem a szellem, amelyhez hűségesen idomultak. És, lám, a gyermeknek meg kell ítélnie az ő szüleit.
(Wipke Bruhns: Apám földje. Egy német család története. Fordította Szalai Lajos. General Press Kiadó.)
