A Tamburás hattyúdala – Tahi Tóth László életére és halálára

2018. március 7., 13:41

Szerző:

Kabaréarca volt. De csak akkor, ha kabarét játszott. Volt még Rezeda Kázmér-arca, aztán Hlopov-arca a Revizorból és még annyiféle. Szerepekhez és műfajokhoz változott a tekintete, de szinte még az arcállása is. Mégis: mindig vállaltan önmaga maradt.

Egy szerelmes nemzedék zárta szívébe az Almási Évával duóban elsuttogott Vinnélek című dallal a Képzelt riportban, a Vígszínházban, ahol 54 évet töltött el. Minden szezonkezdet előtt körülnézett, körbeszimatolt, hol lehetne jobb, de úgy találta, sehol. A Víg rangja, társulata helyben tartotta, de úgy, hogy helyben járni soha nem kényszerült. Minden szerepében friss volt, és egyre árnyaltabb karakterszíneket tudott megmutatni. Ha már kezében tartotta a közönségét, megszólalásai, dialógusai előtt néha hosszabb szüneteket tartott, fokozta a feszültséget, mert tapasztalta: a feszültség tartja ébren az érdeklődést, élezi a figyelmet.

Játszott Csehovot, Bergmant, Gogolt, Hausmannt, Sarkadi Imrét, Csurkát, Pirandellót. Karinthy Ferenc Szellemidézéséről pedig azt mondta: ha csak egyetlenegyszer játszaná el a főszerepét, akkor is érdemes volt megtanulnia a szövegkönyvet.

Tahi Tóth László a Színház- és Filmművészeti Főiskola előtt a képző- és iparművészeti gimnáziumban érettségizett. Rajzkészségét a színészkedés kézikönyveként írt A geg – Színpadi szökellések és kéziugrások tára című könyvében is megmutatta. Jellem- és karakterábrázoló tehetségét, az adott szerep groteszk, esetenként abszurd humorát, mély drámaiságát pedig estéről estére a színházban, mozifilmben és a korábban még önálló műfajnak számító, mára a bárgyú sorozatokkal, szappanoperákkal pótolt tévéjátékokban.

Magánéletében menthetetlenül civil volt, már-már szerencsétlen. Panaszolta is, hogy utazásai során a vámosok mindig az ő bőröndjét nyittatták ki a határon. Kettős életet élt: gátlásos és zárkózott volt a civil életében, magabiztos és tanulhatatlanul otthonos a színpadon.

Tavaly a Hattyúdal előadásáról vitte el a mentő, miután végigjátszotta a darabot. Míg széthúzva a függöny, addig színésznek rosszul lenni nem illik. A Hattyúdalban vendégként szerepelt a József Attilában. Tahi Tóth a filmben Páger Antal által játszott Tamburást alakította. Págert nagyra tartotta a színész, s önmarcangolós pillanataiban megkérdezte magától és pályatársaitól, miért nem pártoltak, segítettek annyi fiatalt, mint ahány kezdő színészt a nagy előd állított a pályára, néha csak egy-egy elismerő tekintettel.

Agyműtéten esett át, amennyire lehetett, meggyógyították, újra színpadra állt, darab közben kapott nagy bejöveteli tapsot. De egy kicsit mindig félt attól, hogy az előadás drámai pontján egyszer csak elfelejti a szöveget, és megáll az idő, megáll világ. Sokszor hívták kabaréba, bohózatba, és szinte mindig jobb volt, mint a szerepének írt poénok. Mindenfajta humort értett, és mindegyiket autentikusan adta elő. Szatirikus lélek volt, súlyos szerepeiben is megtalálta az iróniát. Filmjei közül a legemlékezetesebb a Kosztolányi regényéből készült Aranysárkány, de sok alkotásban jutott fontos szerepekhez. Verset is remekül mondott. A Hegedűs Gyula-emlékgyűrűtől a Kossuth-díjig szinte minden elismerést, díjat megkapott.

A Hattyúdalban a Republic A csend beszél tovább című dalával búcsúzott. Mára a Tamburás hattyúdala szomorú magánértelmet kapott: „Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet, / Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat.”

Tahi Tóth László 74 évet élt. 

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze - jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

2024. április 11., 11:02

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.