A nő, aki államtitok volt

Pedig inkább pengős regényekbe illett volna alakja. Aki egy pszichopata tömeggyilkos szeretőjeként Oscar Wilde-ot olvasott, szerette a táncot, a sportot, a dzsesszt, szőke volt és fiatal, vonzó és életvidám. Tán még ártatlan is, amint többen szeretnék róla bebizonyítani, mondván: nem tudott ő semmit, hiszen nem érdekelte a politika. A Führer mellett sem.

Nem győzték dugdosni ezt a kapcsolatot. Hitler nem szívesen lett volna nős, ez nem illett a Vezérhez, aki – mint mondta – minden német asszony férjének, minden német gyerek apjának akarta magát érezni, mert ezt igényli „a nemzet rekonstrukciója”, az élettér benépesítésének terve. Nem kozmálhatott le hát egyetlen („átlagos”) nő mellett, akit amúgy is Csacsikának becézett.

Ünnepeken, nyilvánosan nem ülhetett mellette Eva Braun, csak hátrább, másik tribünön, odább. Csupán Obersalzbergen, a tetőn, az erősen őrzött párt- és kormányüdülőben mutatkoztak együtt, a náci „krém” zárt köreiben, ahova illetéktelen sohasem juthatott. A nő így maradt államtitok.

Azok közül, akik ismerték, valószínűleg többen utálták, mint szerették. A többség irigyelte befolyását, más nők (például Magda Goebbels) inkább magukat tartották volna alkalmasnak a birodalom első asszonyának szerepére.

A Vezér özvegyének titulusára kevesebben vágytak. Eva Braun igen. Ő 1945 márciusában Münchenből Berlinbe megy, a kancellária bunkerébe – kitartani a „végső győzelemig”. Ami ezúttal csak annyit jelentett: Eva Braun végre Frau Hitler lett. Nem egészen egy napig tartott a házasság. Rosszallóan jegyezték meg némely túlélők: a nő végül „betolakodott a Führer halálába”.

Ian Kershaw kiváló, kétkötetes Hitler-életrajzát idézi tán legtöbbet e kötet szerzője is (joggal). Viszont csak itt olvastam arról, hogy Eva Braunnak Müchenben magyar cselédlánya volt 1935-ben. Lappangó hungarikum ez.

(Heike B. Görtemaker: Eva Braun. Életre-halálra Hitlerrel. Fordította: Várnai Péter. Noran Libro Kiadó.)