A Művészház
Van egy különös szépségű ház a Szekfű utca sarkán, közel az Andrássy úthoz. Pesti sétáim során gyakran gyönyörködtem benne, nem is sejtve, hogy a hajdani Művészház előtt járok. Csak a Nemzeti Galéria új kiállításán jöttem rá (ahol a gazdag festménykínálatot fényképek, dokumentumok, tárgyak hosszú sora egészíti ki és teszi teljessé, köztük a Szekfű utcai palota egykori képe és virtuális makettje is), hogy hiszen én ezt a házat ismerem.
A Művészházat viszont (és erre is a kiállításon kellett rádöbbennem) egyáltalán nem ismertem. Merthogy az előbb nem voltam pontos: e néven ugyanis egy művészeti egyesületet kell számon tartanunk. Egy rövid életű csoportosulást, amely 1909-ben alakult, és ’14-ben már fel is oszlott. És közben is érték komoly viharok, elnöki lemondásokkal, kivonulásokkal, ellenállásokkal. Sőt, három ízben költözött, míg a Szekfű utcába ért.
S ha ehhez még hozzátesszük, hogy az egész egyletnek Rózsa Miklós ügyvéd volt a motorja (tehát hogy tulajdonképpen egyetlen ember vállán nyugodott az egész), még inkább csodálkozhatunk az eredményeken: csoportos és egyéni kiállítások (ők találták fel itthon a zsűrimentes ellenszalont), jelentős művek sora (Rippl-Rónai, Szinyei Merse, Vaszary, Kernstock, Gulácsy), számos fiatal tehetség felfedezése, európai és keleti műalkotások bemutatása – ennyi írható a Művészház javára.
A mai látogatót nemcsak a rövid idő alatt elvégzett temérdek munka nyűgözi le, hanem a mai kiállításon is visszaköszönő sokszínűség – ha tetszik, egész művészettörténeti korszakokat járhatunk végig ezúttal a galéria termeiben.
