A következő három nap
Olyat már láttunk, hogy a férjet egyszer csak börtönbe zárják, s a gyerek meg a feleség magára marad nagy szenvedések között.
Olyat is, hogy ártatlan volt a becsukott, olyat is, hogy bűnös: tudtuk, mit gondoljunk róluk. Olyat is, hogy az ügyvéd körömszakadtáig küzdött védencéért. Fogolyszöktetést, menekülést, kalandot, mesterdetektív-produkciót sűrűn. Termékeny szabályok, közhelyek, patronok születtek szép számmal a hasonló történetekhez.
Ám ez a történet nem hasonló, sőt! Igencsak rendhagyó. Lőnek benne, persze, van drog, pisztoly, kopó, razzia, börtön, autós üldözés, metrós menekülés, öngyilkossági kísérlet és valódi gyilkosság nem egy: a leltár kerek, alapos. És mégis: ez a film valami más. A biztos válaszok helyett a kérdések dominálnak, azt sem tudjuk, hősnőnk ártatlan-e, vagy gyilkolt, a férjnek van-e esélye. Mire jó, s jó-e valamire egy ridegen korrekt amerikai család, ahol nem szakadnak meg az igyekezettől, hogy a nemzedékek megértsék egymást.
A házaspár és kisfiuk története nemcsak feszült, izgalmas. Ezt elvárhatjuk minimumként attól az Oscar-díjas forgatókönyvírótól, aki írt már James Bond-sztorit (Casino Royale, Quantum csendje), írt számosat Clint Eastwoodnak (Millió dolláros bébi, A dicsőség zászlaja), s kapott Oscart rendezőként is (Ütközések), azaz tudja a maga szakmáját, de nagyon. Ezúttal a dráma valódi, akkor is, ha bűnügyi a háttér. Az alakok pontosak, a cselekedetek indokoltak, a színészek egészen kiválóak (az ugyancsak Oscar-díjas Russel Crowe-val az élen), s nem csupán a bűnös–nem bűnös ítéletek szélsőségei között hányódik a néző.
Jó szívvel ajánlom.
