A kortárs szemével

Érdekes olvasmány a Százalékos ügyek című levél a május 13-i Levélhullás rovatban. Mivel nem ma születtem, fiatalkori emlékeim is nagyrészt igazolják a levél fontosabb megállapításait. Ugyanakkor vitatkoznom kell a szerző néhány megállapításával. Valóban igaz, hogy 1948 tavaszától megjelentek a gyárakban, üzemekben a munkásigazgatók, akiket nemcsak „akartak”, hanem be is vontak a vezetésbe. Vissza kell utasítani Fried Ervin azon állítását, hogy „sajnos nagy részük buta és rosszindulatú volt”. Ez így nem igaz! Kétségtelen, nem volt egyetemi diplomájuk, és voltak közöttük vezetésre alkalmatlanok is, de a többség becsületesen megállta a helyét.

Mint 18-20 éves fiatalember abban az időben az egyik budapesti nagyüzemben dolgoztam. A volt tulajdonos, akit mi csak Lacinak neveztünk magunk között, 1948. március 24-én, az államosítás előtti napon a gyár teljes kasszájával, saját versenyautójával Nyugatra szökött. Az új munkásigazgató, akit ismertünk és tiszteltünk, mivel közülünk való volt, viszonylag gyorsan rendet tett a gyárban. Mi komolyan vettük a „Mienk a gyár...” jelszót. Rövid idő múlva a termelés mennyiségében és minőségében jelentősen javult, és a piackutatás is eredményeket hozott. Mindezeket tanúsítani tudom mint az akkori idők tanúja és tevékeny résztvevője, vagyis nem másoktól hallottam...

Nemes József
Orosháza